Kurvannya

A szobor a miskolctapolcai barlangfürdő bejáratánál áll; kifelé menet fotóztam le.

Nos az, hogy csupán az értelmes emberek szavazatára támaszkodva nem lehet választásokat nyerni, közhelyszerű állítás.

Nem szánnék most időt arra, hogy keresgessek, de emlékezetem szerint volt amerikai szenátorjelölt, aki ebbe a tévévita utáni smalltalk-ba bukott bele:

-- [...] amit mondott számomra nyilvánvalóvá teszi, hogy az értelmes emberek önre fognak szavazni.

-- Köszönöm szépen, de az nem elég a ... pártnak, mi választásokat akarunk nyerni!

A HVG.hu oldalon böngészve a napi hírek után, ez a cikk ugrott a keresőmbe. A felmérés reprezentatív és tudományos, aki nem hiszi, járjon utána a cikket először publikáló  Social Psychology Quarterly vagy a recenzensként idézett Süddeutsche Zeitung oldalán.

A kérdés már csak az, hogy árt-e a liberális értelmiségiek megítélésének, ha idelinkelem azt a játékot, amivel Principessa és jómagam múlattuk az időt ma reggel?

Jobb, ha ti is saját szemetekkel csekkoljátok, mert hihetetlen!

Itt az első, itt a második itt meg a harmadik szám.

A Sólyom László államelnök által  az idei költészet napjára, József Attila 105. születésnapjára kiírt országgyűlési választásokon valószínűleg a Fidesz szerzi majd meg a szavazatok többségét. Közvélemény-kutatók és politológusok egybehangzó véleménye szerint reális esélye van a jobboldali konzervatív párt akár kétharmados többségének is a törvényhozásban, amit a szavazáskor a szocialista párt látványos zakója illetve a Jobbik riasztóan radikális diadalmenete fog kísérni. Futnak majd még: az LMP illetve  a Bokrossal pálfordult MDF (utóbbi persze csak akkor, ha sikerül mindenhol listát állítania, mert náluk még ez is kétesélyes -- szvsz jobban jártak volna, ha nem fogódznak az élőhalott megRetkesült SZDSZ-szel).

Eddig a közvélemény-kutatási trivialitás. Ám a Fidesz közelgő győzelmének egyelőre nem volt a hiten kívül más, racionális bázisa. No persze  eztán sem lesz sokkal több, de legalább lesz újra program, amit lehet lobogtatni a hitetleneknek, mint afféle ultima ratio-t az irracionalitásra. Ami Orbán mellett tarthatja a  Fidesz törzsszavazóin kívüli voksokat, az a szerintem a Jobbikban tapasztalható fasisztoid erőszakkultusz relatív hiánya. Ennyi, és a szocialista kormányokból való kiábrándulás.

A Fidesz a választások után tapasztalható újbóli kiábrándulás-hullám előrelátó kivédése érdekében, valamint, hogy a 2006-os választásokhoz hasonlóan ne lehessen őket a kampányígéreteikkel szembesíteni, nem hirdetett nyílt gazdaságpolitikai kormányprogramot. Amit ekként hivatkoztak, az jobbára a 2006-os Nemzeti Konzultációnak nevezett országos hakniprogramból összeállt populista kívánságlista, amit Navracsics Tibor valamikor 2007 decemberében fésült össze több egyéb fideszes elképzeléssel együtt az Erős Magyarország című, elnevezése szerint alapprogramba. A párt retorikája alapján az abban leírtak képezték cselekvési tervük gerincét egészen mostanáig, dacára az idehaza politikai válságba is torkolló elmúlt másfél évben kibontakozott globális pénzügyi és gazdasági válságnak. Ezt, az  Erős Magyarország dokumentumot látom visszaköszönni a március 12-én végre valahára nyilvánossá tett, a Nemzeti ügyek politikája címet viselő választási programban is.

Az IMF, a Világbank és az Európai Unió képviselőivel már a programhirdetés előtt egyeztetett azonban a miniszterelnök-jelölt, s egyelőre az euró forintárfolyama is azt mutatja, hogy van egy, a nagyközönség számára rejtett Fidesz-program (kivéve, ha rosszindulatúak vagyunk és azt feltételezzük, hogy a pártelnök és csapata azt mondta a tárgyaló delegációknak, amit azok hallani szerettek volna).

E rejtett programban valószínűleg a meghirdetettnél keményebb restrikciók és elvonások vannak, ám az országos listáról villámgyorsan eltüntetett, épp e kemény gazdaságpolitikáról megnyilatkozó Mádi László esete is mutatja, hogy mennyire szigorúan őrködik a párt afelett, hogy ebből legalább a választások első fordulója előttig semmi se kerüljön a nyilvánosságra.

Nem úszhatták meg a programhirdetést, pedig a pártnak taktikailag volna fontos, hogy  e nyílt színi vitára bocsátható dokumentum nélkül nyerjenek, ugyanis egy nyílt gazdasági terv meghirdetését kikerülő párt könnyebben tud navigálni majd az ellene egészen biztosan felhangzó számonkérő kritikával szemben retorikájában, ahogyan tették a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kabinetek egész ideje alatt, akkor még ellenzékben.

A választási pártprogram rendhagyó módon a holdudvarhoz tartozó közéleti személyiségek ajánlásával kezdődik. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Járai Zsigmond, az MNB volt elnöke, volt pénzügyminiszter, Kopp Mária egyetemi tanár, Makovecz Imre Kossuth-díjas építész, Martonyi János, a Fidesz-kormány külügyminisztere, Nagy Tímea olimpiai bajnok, Parragh László, az Iparkamara elnöke, Schmitt Pál, az EP alelnöke és Vízi E. Szilveszter, az MTA leváltott elnöke írtak tulajdonképp semmitmondó ajánlókat, a "nemzeti elkötelezettség" kifejezés hívószavára.

A program lényegi részeit Orbán Viktor (Nemzeti ügyek politikája), Matolcsy György (Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot!), Lázár János (Itt az idő, hogy újra rend legyen az országban!), Pesti Imre (Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!), Soltész Miklós (Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!) és Navracsics Tibor (Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!) jegyzik. Talán a miniszterelnök-jelölt társszerző-választása jelőre jelzi majdani kormányának tagjait, talán nem; ezt jelenleg esetleg Századvég Alapítványnál tudnák hozzávetőleg pontosan megmondani, ám ott is hallgatnak erről.

A Nemzeti ügyek politikájának, amely az egész programon kívül Orbán Viktor dolgozatának címe is, gyakorlatilag -- hasonlóan a többi párt által meghirdetett választási ígéretekhez -- a leggyengébb pontja éppen a számonkérhetőség és a gazdasági megalapozottság, tehát annak taglalása, hogy a tervezett intézkedéseket milyen gyakorlati formában, mikorra és milyen gazdasági alapon kívánják végrehajtani. Erről és a többi párt tervezetéről is itt található egy korrekt összefoglaló ideológiasemlegesen, kizárólag gazdasági-politológiai szempontból.

"A felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és az ígérgetők hitelességét." -- mondá Sólyom László 2006-ban, és idén, '10-ben is, s hogy keretet adjak e kis írásnak, amit a köztársasági elnök emlegetésével kezdtem, most le is zárom. Már csak az maradt hátra, hogy felhívjam a figyelmeteket: nem csak a Fidesz-nyilatkozatokból lehet ismerős egy mostanában sokat hallott fogalom, József Attila is írt az egykor volt, most hőn óhajtott centrális pártrendszerről. A vers címe: Hazám. (Esetleg az, hogy Levegőt!)

Első

Második

Mostani:

1 db polgári és 1 darab katonai válfaját söpörtem be a díjnak mostanában, ami az utóbbi időben integrált mémként is működik, utóbbi persze konzervatív módon az "eredeti" felállásban, előbbi immár az új, egyesített - egybeszerkesztett, mondhatni modern variánsban létező díjszabályzattal, amit természetesen mindkettőt lazán felrúgok és megsértek most sem nevezvén meg örökösöket és utóörökösöket.

Büszkének azonban büszke vagyok rájuk.

Íme:

Polgári Kreatív Blogger

"[...]Donricardo-nak, mert a politikai írásai nem erőltetettek, nem erőlteti rá az olvasóra a véleményét. Rámutat arra, ami esetleg az újságokban is megvan, de csak virágnyelven. Nem értek a politikához, a sok -izmusokhoz, mégis megértem, mit mond. Sokan félreértik, és bunkónak tartják, pedig csak az igaza mellett áll ki." (Manipenni)

Katonai Kreatív Blogger

"[...] A szabolcsi politikai blogszférából a legszórakoztatóbbnak az igazi drc, azaz donricardo blogját tartom. [...]" ZigZag

Előbbit, a polgárit, amelyet Manipenni fotóblogjából linkelték ide és a katonait, amit a LEMIL csoporthoz tartozó Nem felejtjük! I. világháborús emlékblog szerkesztőjétől, ZigZagtől kaptam egyaránt nagyon köszönöm és igyekszem megszolgálni. Vissza kellene fogni az arcomból a jövőben, mert még a végén nagyon nagyképű leszek ezekre az elismerésekre...

Nincs sok kedvem politikai bejegyzést írni, a primitivitás győzelmét érezem közeledni, s ez elveszi a maradék közlésvágyam is e témában. Egyszerűen undorító állapot van, na.

Annál, ahogyan a Jobbik betámadta a Fideszt és a rekordsebességnél, ami alatt "kibékültek" a választások utáni zsírosabb konc valamint a jobboldali akolmeleg fenntartásának érdekében kevés gennyesebb dolgot láttam mostanában. Még  Medgyessy párton belüli megpuccsolása sem volt ennyire ronda, nyákos munka, az őszödi beszéd és a hatására kirobbant(ott) fékeveszett randalírozás óta, illetve az azt relativizálni, sőt: idealizálni igyekvő akkor még nagyon homofónnak hangzó politikai szólamok pedig egyenesen a "tiszta, becsületes munka" minősítést érdemlik ki, így utólag.

(Nokiásdobozokról most szó ne essen -- mindahány pártnak megvannak a saját nokiásdobozai,  Priv-Investes kötvénykibocsátásai, maszatos pártügyei és éveken át görgetett adóhátraléka, sőt, van amelyiknek vállalhatatlan, de mégiscsak vállalt terrorista haverjai is.)

Igazi, megvalósítható pártprogramot csak az MDF tudott eddig felmutatni, ám azzal meg az a baj, hogy nem fognak szavazni rá elegen.  A  zembereknek, illetve az új többségnek ehelyett marad a laposkuss kommunikációs metódusát tartó eddigi ellenzéki párt, tulajdonképpen zsákbamacskaként, vagy a vadállati hőzöngéstől kezdve a tébolyig hatoló ideológiákkal spékelt szittya-ezotéria, gyomorforgató nézetekkel és félmegoldásokkal, amelyekkel még több gond szakadna az ország nyakába, mint ami már eddig is megvan.

A kiábrándulásból, a politikaellenességből politikát csinálni veszélyes. Előbb-utóbb kötél került a nyakára mindenkinek, aki próbálkozott vele (lsd. pl. a '19-es kommunistákat).

A haza így is, úgy is megszívja. A kérdés csak az, hogy meddig és mennyire.

Meg fogok törni. Azt hiszem nemsokára bedobom a törülközőt és magam is beállok azok közé, akikkel titokban már régóta szimpatizálok, de a szégyen és az arcpírtól való eddigi félelem -- nomeg a (nemlétező) csoportidentitás (ti. az értelmiségi lét) -- elválasztott tőlük.

Holnaptól árpádsávos karszalaggal, zászlóval és hasonló mintájú pajzzsal ékített rovásírásos trikóban osztom majd az észt valamennyi vidéki város főterén, elmondom, hogy mindenről a zsidók és a cigányok... pardon,  nem zsidózunk meg cigányozunk, a Morvai is megmondta; szóval a zsidókultúrájú (úgyis, mint: metszett farkincájukkal játszó) és a cigánykultúrájú (ti. a erősen enyves sárgakezű és -lábú) véglények tehetnek. Véglények, igen. Mert ezeket a rettenetes kárt okozó férgeket embernek nevezni azért súlyos sértés fehér fajunkra nézve, nem? Arról is csakis ők tehetnek, hogy a magunkfajta igazvéleményű,  a Szentkorona jogfolytonosságának értékét hordozó Magyaroknak, akik szeretjük a Hazánkat (a csodás Kárpátok bérceivel keretezett Hunniát) védekeznünk kell e kártevők ellen. Magyar Gárda Csendőrség kell, amely kigyomlálja a gazt országunk hadisírokkal hintett földjéből szó szerinti és átvitt értelemben is. Csendőrség kell, amely rendet teremt a vidéken, amit cigánybűnözők, zsidóbűnözők és liberálbolsevik-bűnözők (ti. komenisták) hadseregei szaggatnak már több mint hetven kilencven éve, hiszen csak akkor, a régi, úri Magyarországon, a Trianoni Tragédia előtt volt egy kicsike, halvány reménysugara az Igaz Magyar Útnak, amelyet Szálasi Ferenc Vitéz Nagybányai Horthy Miklós nemzetvezető bajtárs kormányzó úr mutatott meg a népnek a nagy összeomlás után csillogni a Nap a Szíriuszról jövet az igaz Magyar ember génpályáihoz hasonlóképp nyolcszor megcsavarodó  fényében, igazságossága és csodája teljes szépségében.

Nem vagyok gyáva, leírom: a Magyar társadalom előtt egyetlen út áll, a hungarizmus útja. Ennek az útnak pedig egyetlen párt a letéteményese a Magyar Földön, amely nem más, mint a MIÉP Jobbik Magyar Polgári Párt Magyarországért Mozgalom Pártja.

Gyurcsánytakarodj! Bajnailibázz! Orbántakarodj!

Szebb jövőt!

[...]

Von(a)uljunk!

Már egy hete csak a Rubophenre gondolok. Duplázva nyelem, hogy turbósítsam a hatást, de estére mindig visszaesek, mint forintügyletek a BUX-on, aztán jöhet a hűtőzuhany.

Valamilyen megfázás ill. tüdőgyuszi lehet (utóbbi sem megy ritkaságszámba nálam); ám szilárd meggyőződésem, hogy a vény nélkül kapható lehető legdurvább antibiotikumtól úgy elmúlna, mintha elfújták volna, úgyhogy megyek is, szerzek valami affélét.

Legközelebb talán tartalmasabb bejegyzéssel jelentkezem.

(A seggen bibircsók kellemetlenségű betegségről jut még eszembe, hogy ha győz a Jobbik, akkor valóban a jobbik győz?)

Még egy hülye vicc:

Mi a különbség a láz és aközött, ha újságpapírba csomagolt halat találsz reggel a küszöbödön? Tkp. semmi, mindkettő a szervezet jelzése...

A vallásba általában beleszületik, belenevelődik az ember, a hit azonban már tudatos választás kérdése; hogy klasszikus idézzek (a Tankcsapda kiváló prozódiai érzékkel bíró énekesét, Lukács Lászlót) hinni attól fog valaki, hogy "egyszer csak úgy dönt".

Magam nem nevelődtem bele egyik vallásba sem, és később sem döntöttem úgy, hogy hívő leszek. Vallás helyett azonban belenevelődtem egy gondolkodásmódba, és akként szocializálódtam (eleinte kevésbé, később egyre tudatosabban nevelve önmagam is), hogy csak azt higgyem el, ami számomra meggyőző módon, racionális érvekkel alátámasztva elfogadható. Az én világképembe nem fér bele a vallásos értelemben vett hit önként vállalt irracionalitása.

Nem állítom, hogy belelátnék a mindenség kártyáiba és innen olvasnám ki azt, hogy nincs Isten. Ilyen radikális  kijelentésig eleve el sem juthatok, mert tudatos gondolkodóként ismeretelméleti szempontból csupán az agnoszticizmus válaszát látom elfogadhatónak, ami azt mondja: jelenlegi ismereteink alapján nem bizonyítható és nem cáfolható meggyőzően sem az a tézis, hogy van egy transzcendens lény, aki irányítja az univerzumot, sem az, hogy nem létezik ilyen  mindent átfogó értelem. (Ezt a nézetet szokás egyébként az ateista diszkurzusban gyenge ateizmusnak nevezni.)

Problémám ezzel a meggyőződésemmel kapcsolatban akkor szokott keletkezni, ha a beszélgetőpartnereim nem ismerik megfelelően az ateizmus szó e jelentését. Abból ugyanis, hogy magam nem hiszek sem a vallásos világmagyarázatok egészében, s nem vagyok meggyőzhető azzal kapcsolatban sem, hogy Isten vagy az ún. Transzcendens Végső Valóság/Igazság létezik, sokan már eleve azt konkludálják, hogy biztosan vallás- és kereszténységellenes is vagyok. Találkoztam olyannal, aki az ateista meggyőződést egyenesen a sátánizmus megnyilvánulásának tartotta (ihol nye a pregnáns példa erre a butaságra -- szerencsére csak viccből), más pedig eleve az istenkáromlással és a sztálinista vallásüldözés helyeslésével tartotta egyenértékűnek.

Ezek egytől egyig balga tévképzetek. Személy szerint semmi bajom pl. a keresztény erkölccsel, vagy pl. a hit által inspirált művészetekkel -- ezeknek ugyanis magam is csodálója és/vagy gyakorlója vagyok. Hívő embert soha vallása gyakorlása miatt meg nem bántottam, pejoratív értelmű megjegyzést sosem tettem más hitbéli meggyőződésére -- annak ellenére sem, hogy a legtöbb hívő barátom szerint is vállaltan irracionális gondolkodásmódot követel saját hite, ami számomra felvállalhatatlan oximoron. Ennek ellenére a valóban keresztényekkel (akiket a krisztusi tanítások vallóival azonosítok) sosem volt komolyabb vitám; erkölcsi értelemben mindig képes voltam megtalálni a közös nevezőt velük. A hit meg ugye magánügy...

A legtöbb probléma azokkal van, aki vallást akar(ná)nak terjeszteni. Nem fogják föl ugyanis a bősz inkvizítorok, hogy ez mély meggyőződés, hit nélkül azonos a pszichikai terrorral, az elnyomással. Ez ellen pedig nemcsak az ateistáknak, de valamennyi épeszű embernek fel kell emelnie a szavát. Következésképpen többet ártanak a céljaiknak (világnézetük terjesztésének) azzal, ha velem elegyednek meddő vitába, mintha hagynák, hogy békében létezzek a nézetemmel együtt, ahogyan én magam is teszem velük és az ő nézeteikkel.

Az ember mércéje ugyanis nem a vallásossága, hanem az erkölcsisége és a tisztessége. Ezeknek egyikének sem előfeltétele valamilyen világnézet elfogadása vagy elvetése, sőt: a babonaságig leegyszerűsített szűk-látóvá alakult világnézet  egyenesen gátja a méltányos erkölcsnek. A  moralitásnak és tisztességességnek persze van előfeltétele: el kell fogadni az együttélés, a társadalmi lét egyetemes alapszabályait. Ezek azonban nehezen szummázhatók egyetlen tömör mondatban vagy felsorolásszerűen, ám valamennyi ember tudja, de ha nem, legalábbis sejti hogy mik ezek.

Kapcsolatban ez utóbbi gondolattal rövid idézettel zárom mai eszmefuttatásom:

"Az ateistának az eszére, a filozófiára, a természetes jámborságra, a törvényekre, a hírnévre kell hagyatkoznia; ezek mindegyike hozzásegíthet az erkölcsösséghez, még vallás nélkül is; a vallásos babona azonban mindezeket elveti, és az emberek fejében egyeduralmat gyakorol." Francis Bacon

Tél a lombok alatt

Kevés olyan degeneratív pszichikus hatást elérő foglalatosságot tudok, amilyen a közélet glosszázása. Maga a téma az -- szart lapátolni nem annyira gyomorforgató, mint kampányidőszakban a médiát figyelni. Ezért hát eldöntöttem, hogy egy ideig csak akkor írok politikai bejegyzést, ha már nagyon kikívánkozik.

Reggel óta töröm a fejem. Írni akarnék valami szépet a télről, arról, hogy ropog a hó az ember talpa alatt ha rálép, meg arról, hogy szikrááázik a fééé-ény (s a változatosság kedvéért a szívem se szomorú). Szóval hideg van, meg minden, de azért a tél nem is olyan rossz (leszámítva persze a fűtésszámlát).

Eszembe jutott például, hogy régebben azért született annyi gyerek nyáron és ősszel, mert a hideg téli éjszakákon -- nem lévén az szórakoztatásnak elektronikus eszközei -- ükanyáink s ükapáink összebújtak. Ma már nem kell annyira igyekezni. Van hőpárna, hőlepedő, hőpaplan meg egész éjszakás tévéműsor is, ha kell. Ha meg nem, hát ott a DVD-lejátszó: bármikor megnézhetünk egy Takashi Miike-klasszikust, vagy akár Jim Jarmusch Szellemkutyáját is, ha tetszik.

Ez utóbbi egyike a nagy műveknek. Zseniális.

Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret - csak azért, hogy szenvedjen.

Találtam  a könyvespolcon egy Hagakurét, Jamamoto Cunetomo gyakorlati útmutatóját szamurájok számára, amely a zen buddhizmus filozófiai alapján álló eszmefuttatások és tantörténetek gyűjteménye. Olvasom.

Színházban voltunk, a Kabaré c. zenés-táncos játékot néztük meg Ladányi Andrea rendezésében, díszleteivel és koreográfiájával. Nemsokára írok is róla.

Ismeritek a történetet? Ha nem, itt az ideje, hogy utánanézzetek. Kezd ugyanis kínosan aktuálissá válni megint...

Személy szerint nem szeretem Bokros Lajost. Számomra idegen hideg rációval közelíti meg a dolgokat, ráadásul még emlékszem arra az időre is, amikor a Bokros-csomag (egyébként gazdaságilag szükséges) elvonásai okán volt némi nyomorgás a közszektorban foglalkoztatottak körében. Gyakorlatilag ő volt az, aki rádöbbentette az állami rabszolgának szegődött értelmiségieket, hogy a kapitalizmus világa, az bizony már nem az ő világuk.

Azonban azt gondolom, hogy érdemes figyelni amit mond, mert ő tényleg érti, hogy miképp mozog a gazdaság.

Ezt a videót Kaptárlakótól vettem, itt pedig egy Uj Péter írás van, ez is tartalmaz megfontolandó gondolatokat.

Szeretek színházba járni, élvezem, ha a színészek élethűen játszanak, tehát a method acting nyilván egyike azoknak a színművészeti eszközöknek, amelyek rettentően élvezetessé teszik számomra azokat az estéket, amikor -- elszabadulván az élet világi hívságaitól -- Thália istennő templomainak egyikében múlatom egyre apadó időmet.

Azonban megjegyezném, hogy legyen bár a method acting mind a színjátszás technéjének, mind pedig művészetének legfigyelemreméltóbb próbálkozása a Sztanyiszlavszij-módszer óta, amelynek olyan színészóriások is hívei, mint Robert De Niro, Al Pacino, Paul Newman és Marlon Brando (hogy csak a legismertebbeket említsem), az ember fizikai felépítését és extremitástűrését nem lehet a végletekig kitolni. Akkor sem, ha a szerep ezt megköveteli.

Mert az kérem, még csak-csak rendben van, ha a színész megrögzött antidohányos volta ellenére egy szerep kedvéért úgy fújja füstöt, mint a gyöngyös-visontai erőmű, de hogy Venedikt Jerofejev Moszkva-Petruskijának főszerepét nem szláv emberrel játszatják el, az már-már embertelenség, és egy német színész mégis ezzel a módszerrel játszotta!

Olyan mértékben vedelve szeszkazánkodni, mint a regénybéli Venyicska, ugyanis a szlávok közül is csak nagyon kevesen képesek, a színjátszáshoz hasonló magas szintű koncentrációs képességről  tanúbizonyságot tevők pedig ennél  is jóval gyérebben teremnek. Talán egyetlen lengyel úrra emlékszem, aki autót tudott így vezetni, ám hol van az még a színművészettől!

Respekt, kedves Marc Schulze. Meghajlok géniuszod előtt.

Beindult a választási kampány, ennek kapcsán szinte biztos, hogy születni fognak itt újabb politikai bejegyzések is. Ennek, illetőleg az emiatt várható viták kapcsán leszögeznék ezt-azt.

Nyilván feltűnt már mindenkinek, hogy ezen a blogon általában liberális, vagy attól enyhén balra csúszott politikai értékeléseket talál. Sosem csináltam a preferenciáimból titkot, ahogyan abból se, hogy nem tartom az SZDSZ-t se liberális pártnak, se olyannak, amelyet választanék. (Valaha persze volt, hogy rájuk voksoltam, más kérdés, hogy azóta nem feleltek meg a várakozásaimnak.)

Akik azért jönnek ide, hogy megtudják, mit gondol a "baloldal", azok csalódni fognak. Itt nem a "baloldal" értékítéletei, nem a "baloldal" gondolatai vannak, hanem az enyémek. Ezeket lehet kritizálni, ha nem tetszenek. Nem nagyon tudok mit kezdeni az olyan "kritikákkal",  hogy "mert ti mindig ilyeneket csináltok" vagy "ti folyton loptok" illetve, hogy "ti emberek szemét lövetitek ki", ahogyan azzal se, hogy "bértollnokok vagytok" illetve, hogy "ti ilyenek vagytok, már nem változtok meg".

Higgyen nekem a kedves kommentíró:

ad 1) Soha senkinek nem lövettem ki a szemét, de még csak ki se szúrattam. Sőt: alapjában véve egy jámbor, kedves ember vagyok, senkit se bántok én, pláne nem ilyen ronda módon.

ad 2) Egy árva fityinget se közpénzből, se semmiféle egyéb jószágból eddig el nem loptam. Ugyanúgy adózom, mint mindenki más.

ad 3) Nem csinálok folyton olyanokat, van, hogy simán csak ülök és gondolkodom, megváltozni pedig annak hatására, hogy baromságokat mondanak nekem, nem fogok. Nincs tehát értelme beszólogatni.

ad 4) Szép dolog, ha az ember pénzt kap az írásaiért, tudom. Kerestem már így. Ezért a blogért azonban senki egy árva fillért nem adott még, de el sem fogadnám. Minden támogatásnál többet ér, hogy azt írjak le, amit én akarok.

Ti tehát nincs. Én vagyok, és nem vállalok gondolati közösséget senki mással önmagamon kívül. Nem vagyok se kommunista, se fasiszta hogy folyton többes szám első személyben beszéljek. Az én dumám legitimációját nem a közösség adja, hanem azok az ismeretek, amiket sikerült magamra szednem.

Nem akarom ezeket etalonizálni, ám ha politikával foglalkozik az ember (még ha hobbiból is), akkor szerintem alapvető,  hogy a történelemmel és a társadalomtudományokkal (ideértve a jogot is) legalább alapjaiban tisztában legyen. Ez a blog nem nevelési vagy oktatási célból jött létre, ez egy véleményblog. Itt ha valamit, akkor vitázni szokás. Egyetlen vitának sem lehet azonban kezdőpontja az, hogy tanulatlan vagy tájékozatlan emberek butaságokat mondanak. Amit meg kellett volna már rég tanulni, azt én nem fogom elismételni, illetve az is lehet, hogy  kioktatás helyett el lesz küldve a tájékozatlan delikvens a bánatosba, aztán meg néz, hogy milyen rettentő itt a rendszer, meg televijjogja a blogszcénát, hogy "cenzúra van". Pedig nincs, hiszen máshol nyugodtan elmondhat, amit akar.

Fontos, hogy azok, akik úgy gondolják, beszállnak a vitákba legalább  alapjaiban  tisztában legyenek a politikai irányzatok mibenlétével, ahogy az is, hogy a történelmet legalább annyira ismerjék, hogy ne akarjanak tudatos történelemhamisításokkal jönni. Ezekre allergiás vagyok.

Járok más politikai véleményt kifejezők oldalaira, gyakran vitázni is. Tudom, hogy mi megy a kommentablakokban és forog tőle a gyomrom. Ezért döntöttem úgy, hogy idehaza, ha ideiglenesen is, de szabályok lesznek.

Mostantól április 11-éig, a választás napjáig¹ provizóriumot tartok. Az átmeneti állapot célja a választási bugyutaságban szenvedő elemek távoltartása és/vagy rendszabályozása.

Ha egy hozzászólás nem ér el egy bizonyos (minimális) színvonalat, előbb OFF-kódba teszem, majd törlöm, az íróját pedig figyelmeztetem. Ha a figyelmeztetés ellenére megismétlődik az eset, akkor a kommentírót kitiltom, ha pedig nagyon elharapódzna a helyzet, kész vagyok akár előzetes moderációt vagy teljes kommentcsendet is elrendelni a Kurvannya 2.0-n.

A minimális színvonal megismeréséhez a kommentablak alatt zöld nyíllal jelölt linken elérhető blogetikett irányadó, vitás esetekben, illetve akkor, ha az etikett nem tartalmaz szabályt a történtekre -- mivel ez az internetes napló az enyém -- én döntök. Döntésemben, mint mértékadót, a Ki szavatol a lady biztonságáért? c. blog kommentelési alapelveit² és a saját trollokról írott állásfoglalásom is figyelembe veszem.  Jogorvoslat e döntés ellen nincs, legfeljebb el lehet mondani (máshol), hogy milyen méltánytalan voltam.

Uff!

_______________________________________________

(1)Sólyom László meg "szarjon sünt" (sic!)³ amiért József Attila születésnapjára, a  Magyar Költészet Napjára írta ki a választásokat!

(2)"A Ki szavatol a lady biztonságáért? kommentelési alapelvei (nem elolvasása nem ment föl a betartása alól!)

1. A kommentelés lehetőségét érezd kiváltságodnak, nem pedig jogodnak. Egyetlen itteni bloggernek sem kötelessége elviseleni bizonyos kommenteket, akárkitől is jönnek. Még világosabban: a blog műfajának, bár az egyik jellemző jegye, semmiképpen sem nélkülözhetetlen eleme a komment.

2. Bizonyos személyek kommentjeinek nemkívánatos volta, sértő, nem a tárgyhoz tartozó, vagy egyéb értelemben minőségen aluli komment törlése / tiltása nem tévesztendő össze a cenzúrával. Azok, akik mégis így gondolják, összekeverik a szezont a faszommal: valóban kötelességem nem beleavatkozni a törvényes szólásszabadság gyakorlásába, de semmiképpen sem kötelességem elősegíteni akárki törvényes vagy törvénytelen szólásszabadságának a jogát. Akinek problémát okoz a két előbbi tagmondat által hordozott információ megértése, automatikusan a "minőségen aluli kommentáló" kategóriájába kerül.

3. A kommentdoboz nem arra funkcionál (mintegy nyílt fórumként), hogy akárki, akármiről, akármit mondjon. Ahogy az elnevezés is utal rá, főként és elsősorban a szerzők posztjaihoz fűzött megjegyzésekre találtatott ki. Viszont ahhoz, hogy kommentelni tudj, először bizony alaposan el köll olvasnod a posztot. És ha a poszt írójának mondjuk három órájába telt megírni egy bizonyos szöveget, garantálom, hogy nem lehet megérteni 20 másodperc alatt. Továbbá természetesen a kommentek a kommentelők egymás közti, valamint a poszt írója és a kommentelők közti civilizált párbeszédet szolgálják.

4. Figyelem! A nem témához tartozó kommentekkel semmi probléma mindaddig, amíg betartják a fönt említett alapszabályok idevonatkozó részét. Soha nem törlünk csak azért kommentet, mert az történetesen OFF. (Más szóval: semmiképpen se tessenek visszatartani, aminek ki köll jönnie.) Mindazonáltal, a cyber-udvariasság úgy kívánja, hogy az ilyen jellegű kommentek elé kikerüljön az OFF szócska."

(3) Ezt máshol olvastam így, és egyetértek. Ám sajnos nem emlékszem, hogy hol találtam e gyöngyszemre...

Mindig megdöbbenek, amikor szembekerülök velük, a mindent jobban tudókkal, a másoknak gondolatokat előírókkal, a totalitarianizmus híveivel. Nem, nem csak politikai totalitarianizmusra gondolok, minden fajta elnyomó szándékra, amivel az egyén szabadságát akarják gúzsba kötni.

Mindazonáltal hülye az, aki önként beáll a célkeresztbe. Én sem teszem, általában a körülmények determinálják, ha idetalálnak hozzám a fiókhitlerek és a zsebsztálinok.

A Mentsük meg a házát! c. lassan 2 éves humoros bejegyzésemre most érkezett beszólás persze érthető, már amennyiben az ember megpróbál azon a szellemi nívón mozogni. Ha az inkriminált kifejezést begépelem a Google-be másodikként adja ki a bejegyzésemet, mindjárt a  2006-os Szittya Világkongresszus hazát és nemzetet mentő csodaszép ívű ám kissé zavaros szövege után. Ihol.

Mindazonáltal nem gondolom úgy, ahogyan Mesterszakács  nemrég írott posztjának egynémely látogatója (innen olvasd lefelé), hogy az intoleránsokkal is toleránsnak kellene lenni, úgyhogy ottmarad a bejegyzés, ahol van. Akinek a továbbiakban is szúrja a szemét, annak azt javaslom, hogy viselje el. Gyakorolja a hőn áhított toleranciát először önmaga, aztán talán eljuthatunk egyszer odáig, hogy rajtam kérhesse számon...

Csak egy link, nyugi...

Tegnap a nemzetközi magánjog vizsgáról (ami nem mellesleg 3-as lett) hazafelé Petőfit hallgattam, ott hallottam ezt a horvát számot is, amit egyelőre lényegi mondanivaló híján közlök veletek.

Egyből megtetszett, a videoklip után pedig pláne.

Tegnapi hír, frissességét vesztette, de azért mégiscsak ide kívánkozik. Mondják, kedves újságírók és -olvasók, nem szoktak maguk több forrásból utána nézni a dolgoknak? Vagy nem értenek jól angolul? Nem volna-e érdemes azesetben elvinni  a szöveget valakikhez akik értenek, hogy pontosan elmagyarázzák mi is van abban a (kurva) hangzatos szépségű idézetben? A középfokú ide nem lesz elég!

It is essential that steps taken to promote the State Language do not undermine linguistic rights of persons belonging to national minorities.

Ezt mondá az EBESz nemzeti kisebbségi ügyekért felelős főbiztosa,  ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy "Lényeges, hogy az államnyelv erősítését szolgáló lépések ne csorbítsák a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének nyelvi jogait", ám a szlovák sajtóban -- és ezen keresztül a magyar sajtó egy részében is úgy jelent ez meg, hogy "Lényeges, hogy az államnyelv támogatása érdekében hozott lépések nem csökkentik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogait".

Az eredeti szövegben található do not undermine (szó szerint: ne aknázza alá) kitétel a diplomáciai nyelvben meglehetősen erős kifejezésnek számít, pláne ha azt is figyelembe vesszük, amit ez után mondott, ti., hogy a szlovák államnak még ki kell munkálnia az ellenőrző mechanizmusokat annak érdekében, hogy a kisebbségiek otthoni és közösségi nyelvhasználatát ne befolyásolja hátrányosan a törvény, amelynek célja a szlovák nyelv megerősítése Szlovákiában.

A  két szövegváltozat közötti különbség tehát lényeges. Lehet ugyan azzal takarózni, hogy ez így jött ki a szlovák külügy fordításában hírként, de szerintem azért van az újságíró, hogy utánanéz és mondja, hogyha fasság van, nem pedig azért, hogy jól eláztassa a hülye tótok után a hülye főbiztost is, aki ekkora baromságot talált mondani. (Pláne, ha nem is talált baromságot mondani.)

Knut Vollebaek persze mond, amit akar, a szlovákok ettől még nem lesznek meggyőzve. Sőt, lehet, hogy még rosszabb is lesz, mint eddig, mivel sajnos ahogy az itthoni turbószittya, úgy a tót soviniszta sem bírja jól a kritikát. Ráadásul mindkettő rendre összetéveszti egy-egy teljes nemzet összes polgárát a saját szemellenzős nézeteihez hasonlókat valló pártucat turbótóttal, -szittyával, -oláhval vagy -ráccal. Ezen irtóra jókat lehet derülni, ha kedvünk van efféle plebejus örömökhöz, a  néha nemkülönben blőd Magyar Nemzet is rendre lehozza Ján Slotá összes baromságát (itt a legutóbbi).  Volna itt azonban egy másik aspektus is.

Jóindulatú vagyok, tehát feltételezem, hogy a szlovák külügyi tárcának esze ágában sem volt elferdíteni a tényeket, a lajterjakab csupán egy buzgó minisztériumi fordító  gyenge nyelvtudására, nem pedig tudatos manipulációra vezethető vissza. Az angolul csak látszólag tudó külügyminisztériumi aktanyaló  azonban egyenes következménye annak a politikai értelemben vett szétrohadásnak, amit Magyarországon még csak most fogunk elkezdeni. Jó-jó, van persze nálunk korrupció meg vannak fasságok is, dögivel. Sőt, hazudtak nekünk reggel, délben és este is. De legalább akik a minisztériumokban dolgoztak, azok érettek a dolgukhoz egy kicsit, mert egy bizonyos szint alatt már nem aszerint válogatták és cserélgették őket, hogy mennyire buzultak bele a turulba, Emese álmába és a Szent Koronába vagy Havas Szófia negédes beszédeibe és Kóka János frizurájába, hanem bizonyos egyéb követelmények alapján.

Amennyiben viszont nincs igazam, és hazudott a szlovák külügy a ferdítéssel, úgy a fenti értelemben vett szétrohadásra való figyelmeztetésem hatványozottan áll. Prófétai kedvemben azt is mondhatnám, hogy lásd, ki látni akarod: ekképp lesz nevetségesen kicsinyessé minden államalkotó nép, amely a kormányrúdhoz engedi ezeket a habzó szájú, féltudású fasiszto-sovén idiótákat a vérző nemzeti szívükkel, a zavaros eredetmondáikkal meg a meseszerű történelem- és világszemléletükkel egyetemben.

Vigyázz magadra Magyarország, mert ronda jövő tükörképét veti vissza rád az Ipoly és a Felső-Duna!

Szebb jövőt ennél, értelmesebbet! Azt adjon az Isten, ha van...

Nos, gyakorlatilag ott vagyunk megint, hogy ugyan még csak kapaszkodás nélkül, de már kiterülve fekszem a padlón.

Betettem a maradék két szigót (illetve jogászul: alapvizsgát) a vizsgaidőszak elejére,  hogy legyen időm tanulni rájuk, aztán puff, taccsra dobtak. A polgári perrendtartást persze megértem. Aki kialvatlanul, a két koffeint tablettának még egy félvödör kávét is utána küldve nyomja le az utolsó (EU-s eljárásjog) tankönyvet a háromból (együtt cca. 900 oldal), előző nap + éjszaka, az tényleg nem képes másnap összefüggő mondatokban beszélni. Ráadásul a remegés átterjed a kézről egy idő után a gyomorra is, és akkor aztán tényleg nem foglalkoztatják már az embert a kézbesítés vagy a házassági bontóper részletkérdései.

A mostani munkajogi zakót azonban kifejezetten negatívan éltem meg. Nem, nem azt mondom, hogy mindent, de mindent megtanultam volna, ám voltak előttem, akik nemhogy a felét, de még a harmadát sem tudták annak, amit én, mégis átmentek. Valamiért az az érzésem támadt, hogy nem kedvelnek. Láttam, amit a két vizsgáztató tanár szeme összevillan, amikor 5 helyett véletlenül 3 évet mondtam a polgári jogi elévülés idejének (utóbbi a munkajogi bérköveteléseknél van), és már kaptam is tőrnek a hátamba az "És hányast kapott polgári jogból?" -- kérdést. Mondtam, hogy ott a leckekönyv nála, ha érdekli, hát nyugodtan csodálja meg akár az összes oldalát. Utóbb a nagy sopánkodás közben, hogy miként lehet ilyen gyér tudásra négyest szerezni, még azért odatolta a "munkajogot azt meg kell tanulni"-rigmust, de akkor  már szinte ott sem voltam, hanem arra az ismerősömre gondoltam, aki gyakorló ügyvéd, és a mai napig halvány fogalma sincsen a konkrét jogszabályokról, mert mindig kipuskázott mindent, amit csak lehetett. Ha ügyfél tér be hozzá  kávét főzet, leülteti és öt-tíz percnyi beszélgetés után a titkárnője (egy csinos szőke lány) addig csörgeti felváltva a vonalas és a mobil telefonját, amíg az ügyfél végül -- hogy ne zavarja a nagyon elfoglalt ügyvéd urat -- elmegy, ő pedig alászálla a jogi könyveknek és az internet bugyraiban, CD-jogtárakon és egyebütt bujkáló  jogszabályoknak, kínok közt izzadva másnap vagy harmadnap délre megszüli a jogeset megoldását, amit hatalmas csinnadrattával  és hókuszpókusszal, telespékelve latin szavakkal, mondatokkal és idézetekkel (hát igen, egyházi középsuliban még megtanítják a latint) prezentál szerencsétlen hozzá fordulónak, majd jó vastagon fogó ceruzával írt számlát állít össze erről az egész folyamatról. Aztán este meghúzza a szőkét, és a Volvojával hazamegy vacsorázni az asszonyhoz.

Na ő a "munkajogot azt meg kell tanulni"-tanárúrnál zoknipuskával ment át. Felületes szemlélőnek akár úgy is tűnhetett -- meséli -- hogy tudta fejből, amit a keresztbe tett lábáról elolvasott, pedig csak lőtt, akár egy Simo Häyhä.

Hiába no, élni tudni kell...

Ez egy szokásos "így él a blogger"-bejegyzés. Senki se várja magasröptű eszmék futtatását (annál is inkább, mert a prostitúció, de főleg a striciskedés büntetendő dolgok). Voltunk a hétvégén shoppingolni, mert engem nem rettent a munkajogi szigorlat (dehogynem, ám enni is kell), s a soron következő érdekes dolgokat találtuk.

Nézzétek csak, hogy miből és főleg hogyan készült ez a blúz, itt:

Jó, nem? Védik a fogyasztók érdekeit a pontos infóval, az szentigaz. Ennél már csak az a furcsább, ahogyan a tecsóban talált kis vágódeszkák kinéztek.

Az lehet a nagyon szedőkanál formájuk oka, hogy még kicsik -- és gondolom bohók. Mondják, hogy ebben a korban a vágódeszka akármilyen külalakot felvehet, aztán majd fixálódik valamiben, mondjuk akár lehet TV-shopos eredeti német V-gyalu is, ha győzzük kivárni...

A csúcs, és egyben mai bejegyzésem címadó terméke ez a paprikás kolbász, itt:

Annyira megtetszett Principessámnak, hogy meg is vettük, sőt, haza is hoztuk, hogy aztán megegyük. Ám a fenti képről még nem derül ki minden erről a csuda kolbászról, mivel Ürdüng elftás, ahogyan az köztudott, a részletekben lakoz. Lefényképeztem nektek közelebbről, hogy láthassátok ti is. A forgalmazó cég neve az érdekesség.

...és kellene valamit írnom a blogomba újévre is, de annyi dolgom van mostanában, ráadásul kedvem sincs.

A kedves és hűséges olvasóktól elnézést kérek, amiért kihagytam a karácsonyi posztot (boldog karácsonyt, hanukát ill. kwanzát kívánva), de Principessával együtt részt vettünk a nemzeti jövedelem újraelosztásában, azaz karácsonyi ajándékokat vásároltunk (csakis a lehető legszűkebb értelemben vett családnak*), étterembe mentünk, olvastunk, kicsit írtam, kedvesem vett magának a nemrég kapott (kb.20X30-as) kézitáskájához illő lovagló jellegű csizmát, meg elbaszajtottuk a minőségi bérkiegészítésemet egy sídzsekire, amelyik ugyanúgy fekete, mint az összes többi, tehát rettenetes változatosságot hoz a ruházkodásomba.

Aztán fát díszítettünk a fenyőünnepre. Ihol:

Mostanság még bársonyon futnak perceink, olvasunk -- mert mifelénk ilyenkor még mindig nagy divat a könyvvásárlás; és DVD-ket nézünk, mert az is.

Kényelmi cuccokkal jó időre el vagyunk látva. Van egy garnitúra téli gumink (kocsira), egy csomó meleg és bizonyos dolgok melegen tartására szolgáló eszközünk, úgy mint pl. termoszos pohár, hőpárna, ufó stílusú full automata kenyérpirítónk és egyebek.

Érdeklődve nézünk az újév elé, reméljük sok szerencsék lesz vele. Kívánom, hogy nektek is hasonlóképp szerencsés legyen a jövő év!

__________________

*Felmenők és az oldalágiak közül egy darab testvér (nem az enyém).

Jó ez a szám, minden szempontból tetszik. Ráadásul a Máté Szabi nem is egy FankaDeli, akit a Suhancosban -- míg nem lett szélsőjobbos -- még nagyon szerettem, és a mai napig nagyon tehetséges embernek tartok, viszont alig van olyan  szövegsora, amivel  jó szívvel egyet tudnék érteni.

Ja igen, az aktualitás az, hogy január 1-jével hatályba lépnek a szlovák államnyelv-törvény módosításai, amelynek értelmében nem csak közintézményekben, de a gazdasági életben sem lesz majd szabad a szlovák nyelven kívül mást használni (pl. engedélyt kell majd kérni arra, hogy magyar nyelven folyjék a megbeszélés, ha lesz valaki a teremben, aki nem tud magyarul).

Nem ismétlődött meg Kiotó csodája, a legfejlettebb ipari országok vezetői ismét inkább gazdasági előnyeik megtartása mellett foglaltak állást és a jelek szerint a holnapi záróülésig nem születik már meg az újabb jogi kötelezettségvállalás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kötelező csökkentéséről, csupán egy politikai jellegű megállapodástervezet szivárgott ki, amelyben a Koppenhágai Klímakonferencián részt vevő országok vezetői valószínűleg csak a tényleges kibocsátáscsökkentési szerződés tető alá hozásának dátumában fognak megegyezni, máskülönben kizárólag megismételték az 1997-ben tett vállalásaikat.

A politikai ürügy az a fejlődő országok kílmavédelmi alapját gyarapító 100 milliárd dolláros kötelezettségvállalás, amellyel a fejlett országok a volt gyarmati világ (az ún. harmadik világbeli államok) környezetvédelmi programjait támogatnák. Az Egyesült Államok ezen kötelezettségvállalás megtagadásával igyekszik revolverezni Kínát, hogy az tegye átláthatóvá, külső ellenőrök számára is hozzáférhetővé saját éghajlatvédelmi programjait. (A politikai húzással Barack Obama, az európaiak tömegei számára szimpatikus amerikai elnök is csalódást okozott a politikai életben kevésbé járatosak számára -- környezetvédői körökben szinte alig érezhetővé foszlott a nimbusza.)

A frontvonalak tehát állnak, előrehaladás semmi, pedig a Kiotói Jegyzőkönyv 2012-ben lejár.

Az én tisztem ebben nem lehet más, mint megismételni a  Brett és Greg Graffinék évekkel ezelőtti mondatát:

KIOTÓT MOST

egy újabbat, keményebbet, amit az USA és Ausztrália is egyből ratifikálna...