A vallásba általában beleszületik, belenevelődik az ember, a hit azonban már tudatos választás kérdése; hogy klasszikus idézzek (a Tankcsapda kiváló prozódiai érzékkel bíró énekesét, Lukács Lászlót) hinni attól fog valaki, hogy "egyszer csak úgy dönt".

Magam nem nevelődtem bele egyik vallásba sem, és később sem döntöttem úgy, hogy hívő leszek. Vallás helyett azonban belenevelődtem egy gondolkodásmódba, és akként szocializálódtam (eleinte kevésbé, később egyre tudatosabban nevelve önmagam is), hogy csak azt higgyem el, ami számomra meggyőző módon, racionális érvekkel alátámasztva elfogadható. Az én világképembe nem fér bele a vallásos értelemben vett hit önként vállalt irracionalitása.

Nem állítom, hogy belelátnék a mindenség kártyáiba és innen olvasnám ki azt, hogy nincs Isten. Ilyen radikális  kijelentésig eleve el sem juthatok, mert tudatos gondolkodóként ismeretelméleti szempontból csupán az agnoszticizmus válaszát látom elfogadhatónak, ami azt mondja: jelenlegi ismereteink alapján nem bizonyítható és nem cáfolható meggyőzően sem az a tézis, hogy van egy transzcendens lény, aki irányítja az univerzumot, sem az, hogy nem létezik ilyen  mindent átfogó értelem. (Ezt a nézetet szokás egyébként az ateista diszkurzusban gyenge ateizmusnak nevezni.)

Problémám ezzel a meggyőződésemmel kapcsolatban akkor szokott keletkezni, ha a beszélgetőpartnereim nem ismerik megfelelően az ateizmus szó e jelentését. Abból ugyanis, hogy magam nem hiszek sem a vallásos világmagyarázatok egészében, s nem vagyok meggyőzhető azzal kapcsolatban sem, hogy Isten vagy az ún. Transzcendens Végső Valóság/Igazság létezik, sokan már eleve azt konkludálják, hogy biztosan vallás- és kereszténységellenes is vagyok. Találkoztam olyannal, aki az ateista meggyőződést egyenesen a sátánizmus megnyilvánulásának tartotta (ihol nye a pregnáns példa erre a butaságra -- szerencsére csak viccből), más pedig eleve az istenkáromlással és a sztálinista vallásüldözés helyeslésével tartotta egyenértékűnek.

Ezek egytől egyig balga tévképzetek. Személy szerint semmi bajom pl. a keresztény erkölccsel, vagy pl. a hit által inspirált művészetekkel -- ezeknek ugyanis magam is csodálója és/vagy gyakorlója vagyok. Hívő embert soha vallása gyakorlása miatt meg nem bántottam, pejoratív értelmű megjegyzést sosem tettem más hitbéli meggyőződésére -- annak ellenére sem, hogy a legtöbb hívő barátom szerint is vállaltan irracionális gondolkodásmódot követel saját hite, ami számomra felvállalhatatlan oximoron. Ennek ellenére a valóban keresztényekkel (akiket a krisztusi tanítások vallóival azonosítok) sosem volt komolyabb vitám; erkölcsi értelemben mindig képes voltam megtalálni a közös nevezőt velük. A hit meg ugye magánügy...

A legtöbb probléma azokkal van, aki vallást akar(ná)nak terjeszteni. Nem fogják föl ugyanis a bősz inkvizítorok, hogy ez mély meggyőződés, hit nélkül azonos a pszichikai terrorral, az elnyomással. Ez ellen pedig nemcsak az ateistáknak, de valamennyi épeszű embernek fel kell emelnie a szavát. Következésképpen többet ártanak a céljaiknak (világnézetük terjesztésének) azzal, ha velem elegyednek meddő vitába, mintha hagynák, hogy békében létezzek a nézetemmel együtt, ahogyan én magam is teszem velük és az ő nézeteikkel.

Az ember mércéje ugyanis nem a vallásossága, hanem az erkölcsisége és a tisztessége. Ezeknek egyikének sem előfeltétele valamilyen világnézet elfogadása vagy elvetése, sőt: a babonaságig leegyszerűsített szűk-látóvá alakult világnézet  egyenesen gátja a méltányos erkölcsnek. A  moralitásnak és tisztességességnek persze van előfeltétele: el kell fogadni az együttélés, a társadalmi lét egyetemes alapszabályait. Ezek azonban nehezen szummázhatók egyetlen tömör mondatban vagy felsorolásszerűen, ám valamennyi ember tudja, de ha nem, legalábbis sejti hogy mik ezek.

Kapcsolatban ez utóbbi gondolattal rövid idézettel zárom mai eszmefuttatásom:

"Az ateistának az eszére, a filozófiára, a természetes jámborságra, a törvényekre, a hírnévre kell hagyatkoznia; ezek mindegyike hozzásegíthet az erkölcsösséghez, még vallás nélkül is; a vallásos babona azonban mindezeket elveti, és az emberek fejében egyeduralmat gyakorol." Francis Bacon