Tegnapi hír, frissességét vesztette, de azért mégiscsak ide kívánkozik. Mondják, kedves újságírók és -olvasók, nem szoktak maguk több forrásból utána nézni a dolgoknak? Vagy nem értenek jól angolul? Nem volna-e érdemes azesetben elvinni a szöveget valakikhez akik értenek, hogy pontosan elmagyarázzák mi is van abban a (kurva) hangzatos szépségű idézetben? A középfokú ide nem lesz elég!
Ezt mondá az EBESz nemzeti kisebbségi ügyekért felelős főbiztosa, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy "Lényeges, hogy az államnyelv erősítését szolgáló lépések ne csorbítsák a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének nyelvi jogait", ám a szlovák sajtóban -- és ezen keresztül a magyar sajtó egy részében is úgy jelent ez meg, hogy "Lényeges, hogy az államnyelv támogatása érdekében hozott lépések nem csökkentik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogait".
Az eredeti szövegben található do not undermine (szó szerint: ne aknázza alá) kitétel a diplomáciai nyelvben meglehetősen erős kifejezésnek számít, pláne ha azt is figyelembe vesszük, amit ez után mondott, ti., hogy a szlovák államnak még ki kell munkálnia az ellenőrző mechanizmusokat annak érdekében, hogy a kisebbségiek otthoni és közösségi nyelvhasználatát ne befolyásolja hátrányosan a törvény, amelynek célja a szlovák nyelv megerősítése Szlovákiában.
A két szövegváltozat közötti különbség tehát lényeges. Lehet ugyan azzal takarózni, hogy ez így jött ki a szlovák külügy fordításában hírként, de szerintem azért van az újságíró, hogy utánanéz és mondja, hogyha fasság van, nem pedig azért, hogy jól eláztassa a hülye tótok után a hülye főbiztost is, aki ekkora baromságot talált mondani. (Pláne, ha nem is talált baromságot mondani.)
Knut Vollebaek persze mond, amit akar, a szlovákok ettől még nem lesznek meggyőzve. Sőt, lehet, hogy még rosszabb is lesz, mint eddig, mivel sajnos ahogy az itthoni turbószittya, úgy a tót soviniszta sem bírja jól a kritikát. Ráadásul mindkettő rendre összetéveszti egy-egy teljes nemzet összes polgárát a saját szemellenzős nézeteihez hasonlókat valló pártucat turbótóttal, -szittyával, -oláhval vagy -ráccal. Ezen irtóra jókat lehet derülni, ha kedvünk van efféle plebejus örömökhöz, a néha nemkülönben blőd Magyar Nemzet is rendre lehozza Ján Slotá összes baromságát (itt a legutóbbi). Volna itt azonban egy másik aspektus is.
Jóindulatú vagyok, tehát feltételezem, hogy a szlovák külügyi tárcának esze ágában sem volt elferdíteni a tényeket, a lajterjakab csupán egy buzgó minisztériumi fordító gyenge nyelvtudására, nem pedig tudatos manipulációra vezethető vissza. Az angolul csak látszólag tudó külügyminisztériumi aktanyaló azonban egyenes következménye annak a politikai értelemben vett szétrohadásnak, amit Magyarországon még csak most fogunk elkezdeni. Jó-jó, van persze nálunk korrupció meg vannak fasságok is, dögivel. Sőt, hazudtak nekünk reggel, délben és este is. De legalább akik a minisztériumokban dolgoztak, azok érettek a dolgukhoz egy kicsit, mert egy bizonyos szint alatt már nem aszerint válogatták és cserélgették őket, hogy mennyire buzultak bele a turulba, Emese álmába és a Szent Koronába vagy Havas Szófia negédes beszédeibe és Kóka János frizurájába, hanem bizonyos egyéb követelmények alapján.
Amennyiben viszont nincs igazam, és hazudott a szlovák külügy a ferdítéssel, úgy a fenti értelemben vett szétrohadásra való figyelmeztetésem hatványozottan áll. Prófétai kedvemben azt is mondhatnám, hogy lásd, ki látni akarod: ekképp lesz nevetségesen kicsinyessé minden államalkotó nép, amely a kormányrúdhoz engedi ezeket a habzó szájú, féltudású fasiszto-sovén idiótákat a vérző nemzeti szívükkel, a zavaros eredetmondáikkal meg a meseszerű történelem- és világszemléletükkel egyetemben.
Vigyázz magadra Magyarország, mert ronda jövő tükörképét veti vissza rád az Ipoly és a Felső-Duna!
Szebb jövőt ennél, értelmesebbet! Azt adjon az Isten, ha van...
