A Sólyom László államelnök által az idei költészet napjára, József Attila 105. születésnapjára kiírt országgyűlési választásokon valószínűleg a Fidesz szerzi majd meg a szavazatok többségét. Közvélemény-kutatók és politológusok egybehangzó véleménye szerint reális esélye van a jobboldali konzervatív párt akár kétharmados többségének is a törvényhozásban, amit a szavazáskor a szocialista párt látványos zakója illetve a Jobbik riasztóan radikális diadalmenete fog kísérni. Futnak majd még: az LMP illetve a Bokrossal pálfordult MDF (utóbbi persze csak akkor, ha sikerül mindenhol listát állítania, mert náluk még ez is kétesélyes -- szvsz jobban jártak volna, ha nem fogódznak az élőhalott megRetkesült SZDSZ-szel).
Eddig a közvélemény-kutatási trivialitás. Ám a Fidesz közelgő győzelmének egyelőre nem volt a hiten kívül más, racionális bázisa. No persze eztán sem lesz sokkal több, de legalább lesz újra program, amit lehet lobogtatni a hitetleneknek, mint afféle ultima ratio-t az irracionalitásra. Ami Orbán mellett tarthatja a Fidesz törzsszavazóin kívüli voksokat, az a szerintem a Jobbikban tapasztalható fasisztoid erőszakkultusz relatív hiánya. Ennyi, és a szocialista kormányokból való kiábrándulás.
A Fidesz a választások után tapasztalható újbóli kiábrándulás-hullám előrelátó kivédése érdekében, valamint, hogy a 2006-os választásokhoz hasonlóan ne lehessen őket a kampányígéreteikkel szembesíteni, nem hirdetett nyílt gazdaságpolitikai kormányprogramot. Amit ekként hivatkoztak, az jobbára a 2006-os Nemzeti Konzultációnak nevezett országos hakniprogramból összeállt populista kívánságlista, amit Navracsics Tibor valamikor 2007 decemberében fésült össze több egyéb fideszes elképzeléssel együtt az Erős Magyarország című, elnevezése szerint alapprogramba. A párt retorikája alapján az abban leírtak képezték cselekvési tervük gerincét egészen mostanáig, dacára az idehaza politikai válságba is torkolló elmúlt másfél évben kibontakozott globális pénzügyi és gazdasági válságnak. Ezt, az Erős Magyarország dokumentumot látom visszaköszönni a március 12-én végre valahára nyilvánossá tett, a Nemzeti ügyek politikája címet viselő választási programban is.
Az IMF, a Világbank és az Európai Unió képviselőivel már a programhirdetés előtt egyeztetett azonban a miniszterelnök-jelölt, s egyelőre az euró forintárfolyama is azt mutatja, hogy van egy, a nagyközönség számára rejtett Fidesz-program (kivéve, ha rosszindulatúak vagyunk és azt feltételezzük, hogy a pártelnök és csapata azt mondta a tárgyaló delegációknak, amit azok hallani szerettek volna).
E rejtett programban valószínűleg a meghirdetettnél keményebb restrikciók és elvonások vannak, ám az országos listáról villámgyorsan eltüntetett, épp e kemény gazdaságpolitikáról megnyilatkozó Mádi László esete is mutatja, hogy mennyire szigorúan őrködik a párt afelett, hogy ebből legalább a választások első fordulója előttig semmi se kerüljön a nyilvánosságra.
Nem úszhatták meg a programhirdetést, pedig a pártnak taktikailag volna fontos, hogy e nyílt színi vitára bocsátható dokumentum nélkül nyerjenek, ugyanis egy nyílt gazdasági terv meghirdetését kikerülő párt könnyebben tud navigálni majd az ellene egészen biztosan felhangzó számonkérő kritikával szemben retorikájában, ahogyan tették a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kabinetek egész ideje alatt, akkor még ellenzékben.
A választási pártprogram rendhagyó módon a holdudvarhoz tartozó közéleti személyiségek ajánlásával kezdődik. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Járai Zsigmond, az MNB volt elnöke, volt pénzügyminiszter, Kopp Mária egyetemi tanár, Makovecz Imre Kossuth-díjas építész, Martonyi János, a Fidesz-kormány külügyminisztere, Nagy Tímea olimpiai bajnok, Parragh László, az Iparkamara elnöke, Schmitt Pál, az EP alelnöke és Vízi E. Szilveszter, az MTA leváltott elnöke írtak tulajdonképp semmitmondó ajánlókat, a "nemzeti elkötelezettség" kifejezés hívószavára.
A program lényegi részeit Orbán Viktor (Nemzeti ügyek politikája), Matolcsy György (Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot!), Lázár János (Itt az idő, hogy újra rend legyen az országban!), Pesti Imre (Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!), Soltész Miklós (Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!) és Navracsics Tibor (Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!) jegyzik. Talán a miniszterelnök-jelölt társszerző-választása jelőre jelzi majdani kormányának tagjait, talán nem; ezt jelenleg esetleg Századvég Alapítványnál tudnák hozzávetőleg pontosan megmondani, ám ott is hallgatnak erről.
A Nemzeti ügyek politikájának, amely az egész programon kívül Orbán Viktor dolgozatának címe is, gyakorlatilag -- hasonlóan a többi párt által meghirdetett választási ígéretekhez -- a leggyengébb pontja éppen a számonkérhetőség és a gazdasági megalapozottság, tehát annak taglalása, hogy a tervezett intézkedéseket milyen gyakorlati formában, mikorra és milyen gazdasági alapon kívánják végrehajtani. Erről és a többi párt tervezetéről is itt található egy korrekt összefoglaló ideológiasemlegesen, kizárólag gazdasági-politológiai szempontból.
"A felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és az ígérgetők hitelességét." -- mondá Sólyom László 2006-ban, és idén, '10-ben is, s hogy keretet adjak e kis írásnak, amit a köztársasági elnök emlegetésével kezdtem, most le is zárom. Már csak az maradt hátra, hogy felhívjam a figyelmeteket: nem csak a Fidesz-nyilatkozatokból lehet ismerős egy mostanában sokat hallott fogalom, József Attila is írt az egykor volt, most hőn óhajtott centrális pártrendszerről. A vers címe: Hazám. (Esetleg az, hogy Levegőt!)
