Nincs sok kedvem politikai bejegyzést írni, a primitivitás győzelmét érezem közeledni, s ez elveszi a maradék közlésvágyam is e témában. Egyszerűen undorító állapot van, na.
Annál, ahogyan a Jobbik betámadta a Fideszt és a rekordsebességnél, ami alatt "kibékültek" a választások utáni zsírosabb konc valamint a jobboldali akolmeleg fenntartásának érdekében kevés gennyesebb dolgot láttam mostanában. Még Medgyessy párton belüli megpuccsolása sem volt ennyire ronda, nyákos munka, az őszödi beszéd és a hatására kirobbant(ott) fékeveszett randalírozás óta, illetve az azt relativizálni, sőt: idealizálni igyekvő akkor még nagyon homofónnak hangzó politikai szólamok pedig egyenesen a "tiszta, becsületes munka" minősítést érdemlik ki, így utólag.
(Nokiásdobozokról most szó ne essen -- mindahány pártnak megvannak a saját nokiásdobozai, Priv-Investes kötvénykibocsátásai, maszatos pártügyei és éveken át görgetett adóhátraléka, sőt, van amelyiknek vállalhatatlan, de mégiscsak vállalt terrorista haverjai is.)
Igazi, megvalósítható pártprogramot csak az MDF tudott eddig felmutatni, ám azzal meg az a baj, hogy nem fognak szavazni rá elegen. A zembereknek, illetve az új többségnek ehelyett marad a laposkuss kommunikációs metódusát tartó eddigi ellenzéki párt, tulajdonképpen zsákbamacskaként, vagy a vadállati hőzöngéstől kezdve a tébolyig hatoló ideológiákkal spékelt szittya-ezotéria, gyomorforgató nézetekkel és félmegoldásokkal, amelyekkel még több gond szakadna az ország nyakába, mint ami már eddig is megvan.
A kiábrándulásból, a politikaellenességből politikát csinálni veszélyes. Előbb-utóbb kötél került a nyakára mindenkinek, aki próbálkozott vele (lsd. pl. a '19-es kommunistákat).
A haza így is, úgy is megszívja. A kérdés csak az, hogy meddig és mennyire.
