Mindig megdöbbenek, amikor szembekerülök velük, a mindent jobban tudókkal, a másoknak gondolatokat előírókkal, a totalitarianizmus híveivel. Nem, nem csak politikai totalitarianizmusra gondolok, minden fajta elnyomó szándékra, amivel az egyén szabadságát akarják gúzsba kötni.
Mindazonáltal hülye az, aki önként beáll a célkeresztbe. Én sem teszem, általában a körülmények determinálják, ha idetalálnak hozzám a fiókhitlerek és a zsebsztálinok.
A Mentsük meg a házát! c. lassan 2 éves humoros bejegyzésemre most érkezett beszólás persze érthető, már amennyiben az ember megpróbál azon a szellemi nívón mozogni. Ha az inkriminált kifejezést begépelem a Google-be másodikként adja ki a bejegyzésemet, mindjárt a 2006-os Szittya Világkongresszus hazát és nemzetet mentő csodaszép ívű ám kissé zavaros szövege után. Ihol.
Mindazonáltal nem gondolom úgy, ahogyan Mesterszakács nemrég írott posztjának egynémely látogatója (innen olvasd lefelé), hogy az intoleránsokkal is toleránsnak kellene lenni, úgyhogy ottmarad a bejegyzés, ahol van. Akinek a továbbiakban is szúrja a szemét, annak azt javaslom, hogy viselje el. Gyakorolja a hőn áhított toleranciát először önmaga, aztán talán eljuthatunk egyszer odáig, hogy rajtam kérhesse számon...
