Nem ismétlődött meg Kiotó csodája, a legfejlettebb ipari országok vezetői ismét inkább gazdasági előnyeik megtartása mellett foglaltak állást és a jelek szerint a holnapi záróülésig nem születik már meg az újabb jogi kötelezettségvállalás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kötelező csökkentéséről, csupán egy politikai jellegű megállapodástervezet szivárgott ki, amelyben a Koppenhágai Klímakonferencián részt vevő országok vezetői valószínűleg csak a tényleges kibocsátáscsökkentési szerződés tető alá hozásának dátumában fognak megegyezni, máskülönben kizárólag megismételték az 1997-ben tett vállalásaikat.
A politikai ürügy az a fejlődő országok kílmavédelmi alapját gyarapító 100 milliárd dolláros kötelezettségvállalás, amellyel a fejlett országok a volt gyarmati világ (az ún. harmadik világbeli államok) környezetvédelmi programjait támogatnák. Az Egyesült Államok ezen kötelezettségvállalás megtagadásával igyekszik revolverezni Kínát, hogy az tegye átláthatóvá, külső ellenőrök számára is hozzáférhetővé saját éghajlatvédelmi programjait. (A politikai húzással Barack Obama, az európaiak tömegei számára szimpatikus amerikai elnök is csalódást okozott a politikai életben kevésbé járatosak számára -- környezetvédői körökben szinte alig érezhetővé foszlott a nimbusza.)
A frontvonalak tehát állnak, előrehaladás semmi, pedig a Kiotói Jegyzőkönyv 2012-ben lejár.
Az én tisztem ebben nem lehet más, mint megismételni a Brett és Greg Graffinék évekkel ezelőtti mondatát:
egy újabbat, keményebbet, amit az USA és Ausztrália is egyből ratifikálna...
