Kiemelkedő és példátlan az összefogás, amit Magyarország népe, illetve pontosabban a magyar nyugdíjjárulék-fizetők tanúsítottak a nyugdíjrendszer harmadik (magán-nyugdíjpénztári) pillérének kiiktatásakor, mondta Orbán Viktor az ezalkalomból összehívott sajtótájékoztatón.
Nem meglepő persze Orbántól ez a hatalmi arroganica, amely mint eddig mindig, most is csupán a kommunikáció szintéjére, szónoki fogásokra redukálja a tisztességes és felelős kormányzás erkölcsi követelményeinek teljesítését.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy ha megzsaroljuk a járulékfizetőket azzal, hogy a befizetéseiknek egy része elvész ugyan (mire is? államadósság-finanszírozásra meg arra, hogy a mostani felosztó-kirovó rendszer tovább pöfögjön), de továbbra is maradhatnak a társadalombiztosítási rendszerben, amely talán-talán esetleg valamikor harminc vagy negyven év múlva képes lesz az ő nyugdíjukat is kigazdálkodni valahogyan, vagy az a B opció, hogy a jövőre nézvést az állam köszönettel benyeli a dolgozót illető nyugdíjjárulék majd 75%-át, viszont a maradékkal kezd a polgár, amit akar és menjen isten hírével, ráadásul az előbbi semmi aktivitást nem igényel, az utóbbit pedig személyesen, hajmeresztően rövid határidő alatt a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság színe elé járulva teheti csak meg aki akarja, az bizony nem kifejezetten a szabad, megfontolt és polgári értékrend szerinti demokratikus választás ünnepelendő iskolapéldája.
Ilyen volumenű kérdésekben egy valóban demokratikus kormány nem ártott volna legalább társadalmi vitát tartson, hogy a nem egészen pénzügyi zseni állampolgároknak is elmagyarázza valaki töviről hegyire, hogy miről is kell dönteni. Ha többen tudták volna egészen pontosan és biztosan, hogy miről is döntetnek, ti., hogy elpocsékolhatja-e az állam idén az évek alatt felhalmozódott és majdan valamikor az öregkori megélhetésük alapját jelentő forrásaikat ad hoc politikai célra (az államadósság rövid távú csökkentésére), vagy sem, akkor valóban megköszönhetné a választópolgárok felelős döntését -- akár pro, akár kontra -- a miniszterelnök. E tartalmi háttér híján e köszönetbeszéd csak egy autokrata zsaroló vagy egy a zsebünkben kotorászó tolvaj udvariasságnak álcázott arcátlan cinizmusa.
Az állami nyugdíjbiztosításba való visszalépés 97%-os eredménye csak lakmusz, ahogyan a magánnyugdíj-biztosítási rendszerben maradók 3%-a is. Jelenleg úgy tűnik, hogy többen hisznek abban, hogy a Fidesz hosszú-hosszú időre nagyon keményen bebetonozhatja a hatalmát, mint abban, hogy akár holnap, de mindenképpen belátható időn belül megbuknak, s a többség vagy valóban elhiszi az esti mesét a nemes állampolgári összefogásról, vagy inkább hagyja magát aránytalan retorziókkal zsarolni, kirabolni, hogy valamennyire megóvja privát szféráját, mintsem nyíltan szembeszegülni velük, a tulajdonképpeni államhatalommal. (Valljuk be, ez a feltételes reflex valamennyire Kádár János még le nem vetkezett öröksége.)
Nem százezernyi ember van, akit arculcsapásként ért a nemzeti együttműködés rendszerének pofátlan harácsolása és zsákmányelvű hatalomkoncentrációja, de egyelőre ennyien vannak azok, akik nyíltan és meggondolt érdekük szerint szembeszegültek vele. Fogadni mernék rá, hogy még vagy kétszer vagy háromszor ennyi ember gondolta és számolta végig, hogy mikor járna jobban, de bizonyos meggondolásokból mégis a fenekén maradt, és visszalépett csendesen az állami rendszerbe, annak ellenére, hogy egészen másképpen gondolja.
Az ő csalódottságukat dühvé fokozza ez a cinikus beszédmód miniszerelnök úr.
Ha valóban komolyan gondolja, amit a most is mondott, és tényleg szeretné, hogy visszatérjen az állampolgárok az államba és intézményeibe vetett bizalma, javaslom ne verje át és ne nézze hülyének őket. Akiket ma még az orruknál fogva vezet, azok az önök arrogáns cinizmusára eszmélve talán már holnapután elkeseredettebben fogják akarni az önök bukását, mint amennyire a korrupt és impotens szocialistákét akarták, vagy mint azok, akik bízva az önök mihamarabbi hatalomvesztése utáni visszarendeződésben megtartották nyugdíj-megtakarításaikat. Azt az elégedetlenséget és elkeseredett haragot már nehéz lesz némi kedélyes kommunistázgatással és hátrafelé mutogatással leszerelni...
