Ma ismét egy politikushazugságról illetve politikushülyeségről lesz szó, ráadásul ez olyan, amit jobb-, bal- és szélsőjobboldali képviselőjelöltek és politikusok egyaránt elkövetnek. Arról, hogy saját körzetükként szeretnek utalni arra a területre, amelyről egyéni listán jutottak be a Tisztelt Házba.
A tény persze ettől még tény. A magyar választási rendszerben (amely kétfordulós, kétszavazatos és töredékszámláló) valóban léteznek választási körzetek, de hogy az egyes körzetekben indított egyéni jelöltek és a területi valamint országos pártlistákról bejutó jelöltek nem képviselői az egyes választási körzeteknek, az is ziher.
A rendszer lényege ugyanis nem az, hogy egy-egy választási körzet a választópolgárok által visszahívható, a körzet lakosságának (nagyjából átlag 60 ezer főnek) érdekeit képviselő jelöltet juttasson az országgyűlésbe. Dehogy! A választással a körzet lakossága és a jelöltek közti közjogi kapcsolat megszűnik, a már megválasztott országgyűlési képviselő nem képviseli többé a körzete lakosságát. Ha így volna, azok (felteszem további szavazások útján nyilvánítva ki kollektív véleményüket) minden egyes országgyűlés által tárgyalt kérdés esetén utasíthatnák a képviselőt, újabb és újabb szavazatukkal vezetve a kezét a szavazógombok felett. Sőt, ha problémák volnának a személyével a választópolgárok megfelelő arányának kezdeményezésére feltehetőleg vissza is lehetne hívni, hogy a körzet más, alkalmasabbnak látszó személlyel töltse be a mandátumot.
Ez azonban nincsen így! Az országgyűlési képviselők, akik egyéni listán szereznek választói felhatalmazást személyesen szerzik meg a mandátumot és rendelkeznek vele a ciklus lejártáig, a többi, pártlistán bejutott képviselőtársukkal együtt pedig a törvény szövegével élve: "lelkiismeretük szerint" szavaznak. (Ez gyakorlatice ugye pártfegyelem meg egyéb okán úgyis azt jelenti, amit, de az elv szerint az is lelkiismereti szavazás, ha oda szavaz, ahová a párttársai.)
Az, hogy van egyéni lista és vannak (az országosan 5%-nyi szavazatot elért pártok számára töredékszavazatokat is számláló) pártlisták, amelyekről be lehet jutni, az egyszerű választási matematika. Nem az egyes körzetek választópolgárainak felelős képviselethez juttatása a célja, hanem az, hogy a Magyar Köztársaság valamennyi földrajzi területéről arányos mértékben jussanak a parlamentbe képviselők.
Szavazni egyébként is csak a 19 megyei és 1 fővárosi pártlistára, meg az egyéni jelöltekre lehet, az ún. töredékszavazatok alapján pedig az országos pártlistákról automatikusan, szavazás nélkül (illetve a országgyűlési választások eredményeiből számolva) töltik be a mandátumokat. Ezért lehet pl., hogy egyes (pártlistán bejutott) képviselők lemondása nem vezet egyből mandátumvesztéshez, hanem azt a párt töltheti be másik személlyel, míg az egyéni listás mandatóriusok esetében a személy lemondásával együtt új választást kell kiírni a jelölőkörzetében.
Az egyes területek választóknak is felelős (illetve kevésbé közvetetten felelős) politikai képviselete egyébként az önkormányzati választásokon dől el -- ott szavaznak a polgárok közvetlenül a ciklus közben is számonkérhető politikai szereplőkre: polgármesterekre és a helyi képviselő-testület tagjaira.
_________________________
A politikusbutaság és politikushazugság büdöséről persze lehet tudni, hogy honnan fúj: természetesen megint a letűnt korok ezeréves magyar jogintézményei iránti már-már fetisiszta nosztalgiázás a forrás, anno voltak ugyanis előbb a vármegye nemessége által választott, később (még a dualizmus korában is) a vármegyeispán elnökölte megyegyűlés akaratának közvetítésére kiküldött ún. országgyűlési követek, akik (persze nem az egész választókörzet lakosságának, csak a választójogúaknak, még pontosabban: a vármegye nemesi közgyűlésének) visszahívható, leváltható és a kiküldőnek felelős személyek voltak. Azért feleltek, hogy úgy szavaztak-e, ahogyan nekik azt ukázba adták. Ennél a mai szabad mandátumos rendszer a lelkiismereti szavazással azért lényegesen jobb.
