Tudjátok, hogy mi dühít?
Tegnap volt a valaha élt legintellektuálisabb, legjózanabb, leglogikusabb és egyben leggyönyörűbb lírát művelő magyar költő születésének a 105. évfordulója, és a rohadt médiában egy árva szót se ejtettek róla. (Erről jut eszembe: a dátum miatt Sólyom László külön is menjen a picsába!)
Basszátok meg az olyan szabad és demokratikus országgyűlési választásokat, ahol sok üres handabandázás, hazugság és gyáva hallgatás pöcegödrében turkálva kellett volna "bölcs döntést" hozni! Meggyőződésem, hogy valóban bölcsen nem lehetett dönteni. A tegnapi volt 20 éves demokráciánk egyik legelképesztőbb, ha nem éppen a legnagyobb szégyene: a protestszavazók választása. A fideszes, a jobbikos, az emeszpés az elempés és a többi nem a saját pártjára vagy valamiféle programjára szavazott. Dehogy! Befogott orral, vagy anélkül elment szavazni mindenki a másikok ellen. Hogy ne legyen annyi mandátumuk, hogy megmutathassuk nekik, hogy megtáncoltathassuk, felelősségre vonhassuk őket vagy egyszerűen csak azért, hogy ez, ami most van, ne legyen. Ne így legyen. Ebben a mocsárállapotban, amibe a politikusokat követve mi választópolgárok mindnyájan belenavigáltuk magunkat, csak elfásulni vagy elhülyülni lehet.
Ám még mielőtt végleg elrohadna az agyatok a permanens kampányretorika-monszunban, itt az idő, hogy József Attila szavait igyátok, mint szomjazó a tiszta kút vizét.
Rásnál, Kaptárlakónál vagy akár itt, nálam.*
*A sorrend nem véletlen, de önkényes. Remélem ugyanis, hogy a Hazám és a Levegőt! után végre valahára már az Eszmélet következik.
**Outlier belémrúg. Fájt, de hál'istennek nincs igaza.
