Honfi- és nemzettársaim, kedves magyarok!
A magyar kultúrának rengeteg értéke van, a kulturális és egyéb szellemi javak valamint legjobbjaink, akik ezeket a világnak adták méltán vetekednek bárkivel és bármivel. Ezokból is büszkén vallom magamat magyarnak és európainak, meg azért is, hiszen ez a szép nyelv az anyanyelvem, amelyen annyi gyönyörűséges vers és próza született, ám sajnos vannak sötét pillanatok, amikor szégyenkeznem kell a magyar identitás miatt, ugyanis néhányan elviselhetetlenek vagytok, kedves honfitársaim -- és e tulajdonságotok leginkább a nemzetközi összevetésben tűnik ki igazán.
Véreim, magyarok!
Bárhol a világon járok, mindig megismerlek benneteket már azelőtt, hogy elkezdenétek beszélni. Ti vagytok azok, akik nem várjátok végig a sort a forgóajtónál; akik nyugisan vedeltek sört a nyílt utcán olyan országokban is, ahol ezt nem szokás; akik városnéző sétátok útját mindenhol méterszéles szemét- és csikksávval jelzitek minden más nemzetiségűnek; akik kibúvót kerestek a parkolási szabályok alól és akik fennhangon vitatkoztok akár az idegen rendőrrel is (magyarul!), ha megbüntet benneteket emiatt. Ti vagytok, akik a belső sávban még éppen szabályosan, 130-cal előző autóst levillogjátok az útról az autópályán; akik bevágjátok a satuféket előtte, amikor meglátjátok a rendőrt az úttest szélén, majd amikor úgy érzitek, hogy elmúlt a veszély, a leállósávban előzve vesztek revansot a benneteket ért vélt sérelemért (ti., hogy nem száguldozhattatok kedvetekre, kockára téve a feleségetek és a hátatok mögött ülő gyerekeitek életét).
Mondom, bárhol a világon messziről kiszúrlak titeket már mielőtt megszólalnátok, még itthon, a Balaton partján is. Hiába nézte a német-osztrák-olasz-svéd-svájci-orosz-kínai és persze magyar nézőközönség elképedve, ti mégis lazán, a frissen gereblyézett strandföveny kellős közepén nyomjátok el a cigiteket, aztán sorsára hagyjátok a még parázsló csikket, hátha rálép valaki. Hatalmasat ívelve belevágjátok a kólásdobozt a vízbe, holott öt méterre tőletek ott a vadi új kuka. Belehugyáltok a Balatonba, a nádasnál, ahol azt hiszitek, hogy már nem látnak titeket, pedig tiszta, csinos épületben ott a vécé, csak 25-30 métert kellene kutyagolnotok, hogy használhassátok. Meg se kérdezitek, hogy zavar-e, hogy rágyújtotok éppen amikor mellettetek ülve eszem, ha pedig egyértelművé teszem, hogy igenis zavar, akkor még ti vagytok felháborodva...
A hétvégén volt egy pont, amikor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy angolra váltok a társalgás során, mert nagyon szégyelltem magam miattatok. Aztán eszembe villantak Spiró György szavai a magyarságról meg a magyar értelmiségi létről, és mégis úgy folytattuk a beszélgetést, ahogy addig, hogy az előbbi akcióitokat elhűlve bámulóknak is "bebizonyítsuk, hogy nemcsak a szemetek tudnak magyarul."
