Alig, hogy Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság frissiben kormányt alakított miniszterelnöke meghirdette kéthetes közbiztonságot javítani célzó akcióprogramját, mintha csak személyesen engem akarnának a szükségességéről győzködni, egy "úriember" úgy találta, hogy élvezni szeretné mindazt a kényelmet, amit csak egy gépjárműben élvezhet, ezért beült az enyémbe. Persze látogatása célja nem csupán a kényelemszeretet volt, de a rút anyagi haszonszerzés is motiválta. Most fáj csak igazán a közbiztonság leromlása, hiszen hiába dühöngött e hazán a szocialista kormányok bűnöző tébolya, amit -- mint tudjuk -- csak a világháborúkkal felérő pusztításhoz lehet hasonlítani, engem bizony egyetlen egyszer sem loptak meg rút országlásuk alatt. (Bezzeg már a múltkori Orbán-kormány idejének legelején is elloptak tőlem 80 angol fontot, korábban meg, még az Antall-érában, egy hegyibiciklit, de az két másik szomorú történet, most ne is menjünk bele.)
Szóval, visszakanyarodva az elbeszélés fősodrába: a bennünket hajnali kettő órakor* felverő rendőrök elbeszéléséből tudom, hogy kedvelhette a zenét az illető, mert amikor a helyszínre érkeztek, éppen a cédégyűjteményem darabjait szortírozta tetszik - nem tetszik alapon. Persze eközben átforgatta a kesztyűtartót is, eltette magának az mp3-as konverteremet meg hozzá a belevaló memóriát (2 giga Bad Religion -- érzékeny veszteség), plusz egy Motorola típusú blutooth fülest, ami autóban való szabályos telefonáláshoz kellett s mintegy kiegészítésként kitörte a hamutartót a helyéről. Mostan le vagynak foglalva e vagyontárgyaim bizonyítéknak a füles kivételével mind -- ez ugyanis (lévén kicsi) nem is jutott eszembe, amikor egy órával később a rendőrségen össze kellett írni a listát.
A hekusok persze nem maguktól voltak ilyen ügyesek, hogy azonnal a helyszínre érkeztek, hanem mert egyik szomszédunk, aki kutyája éjszakai hugyoztatásából tért vissza hajlékába, lakása ablakából kémlelve észrevette, amint a betörni szándékozó autófeltörő elemlámpával matat a kocsik körül. Szerintem ha rákiáltott volna, nyilván elszalad -- érthető okból a rendőrök ugyan nem akartak a közelébe engedni a fickónak, de azért az látszott, hogy nem volt erős fizikum --, ám ehelyett elkezdte az őrsöt hívogatni, ahonnan aztán kiszáguldottak a bűnügyiek elfogni. A tényleg példásan gyors és hatékony közbelépést -- amin nemigen tudom, hogy mit lehetne még javítani -- segítette az a tény is, hogy az elkövető, a drága, úgy be volt baszva, mint az albán szamár. Csakhogy mindeközben addigra már befeszítette az ablakot, ami ripityára tört, meg beült kutakodni, és ez a két aktusa nekem súlyos ezrekbe került illetve fog még kerülni.
Kedves pár egyébként ez a kutyás, mindig köszöngetünk egymásnak, azóta barátibban is, de remélem, legközelebb nem akarnak majd az én zsebemre bűnügyiset játszani, különben kénytelen leszek... na mindegy!
Tehát ez történt. A feljelentést megtettem, várom a nyomozás befejeztét jelző iratot, meg a Bad Religion-ös memóriát vissza.
____________
*"Körülbelül két óra harminckét perc volt..." -- Principessa megjegyzése.
