Kurvannya

Alkotmányozási láz

2010.10.08. 11:16 | _drc_ | Szólj hozzá!

Néha szomorúan, bosszankodva, néha azonban határtalanná duzzadó derültséggel figyelem, ahogyan az április "forradalmi eseményei" kapcsán kétharmados Fidesz-többségű Országgyűlésünk szatellitszerve, az Alkotmányozási Tanács (vagy hogy is hívják) küzd a javaslatokkal, mint hangya a banánhéj-darabbal.

Néhányat ezek közül kiemeltem, hogy megosszam a velük kapcsolatos véleményemet a közzel. (Forrásom első sorban az internetes sajtó.)

1) A Szent Korona, a Szent Korona-tan és a Szent Korona-eszmeiség

Az utolsó magyar király (és b. családja)Több szervezet, köztük a Professzorok Batthyány Köre, a Jobbik által felkért Magyarok Világszövetsége és a Fidesztől felkért Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület, sőt, még az Állami Számvevőszék az alkotmányozást előkészítő tanács elé terjesztett javaslatában szerepel, hogy a koronát, amely a hagyomány szerint első királyunk, Szent István koronája volt szerepeltessék a jogi alapdokumentumban, egyrészt mint "nemzeti egységünk jelképét", másrészt pedig, hogy kifejezze a Magyar Köztársaság szándékát abban, hogy vissza kíván térni a Szent Korona-eszmeiség (vagy a Szent Korona-tan) ihlette jogfolytonossághoz.

Baj igazában az utóbbival van, hiszen hazánk államformája jelenleg köztársaság. Értem és megértem a Horthy-korszak iránti nosztalgiát, ami a jobboldal jelentős részén eluralkodott, pláne hogy egy Horthyhoz hasonlított karizmatikus vezető tartja egy kézben a hatalmat a mai Magyarországon is, de ez mégiscsak azt jelentené, hogy vissza kívánunk térni a királyság államformájához. A köztársaság ugyanis Magyarországon forradalommal született meg (1918-ban), a restaurálni kívánt jogfolytonosság akkor szakadt meg. 1920-ban  visszaértek ugyan a történelmi joghoz és a Szent Korona-tan Corpus Juris-ához, ám ennek az ára a király nélküli királyság volt, amit 1945-ben (a német megszállás és a felszabadúlás szovjet megszállása utáni) nagyjából másfél évre szintén forradalmi erejű változások hatására váltott fel az ún. II. köztársaság. Akkor is elvetették a Corpus Jurist, mert tudták, hogy egy köztársaság következetes felépítéséhez köztársasághoz illő alapok kellenek. Meg is kezdődött a Magyar Királysággal történelmileg nem jogfolytonos Alkotmány előkészítése, csakhogy a szovjet befolyás és a hazai kommunista párt hatalmi nyomulása kiütötte a nyeregből az alkotmányozókat. Valódi köztársasági alaptörvény létrehozására 1989-ig kellett várnunk. Az akkori ideiglenes Alkotmánynak szánt (Orbán Viktor szerint) "technokrata szabályhalmaz" húsz esztendeje tölti be az alaptörvény szerepét jogrendszerünkben. Kiigazítására, nem elvetésére van szükség.

Alig hiszem, hogy egy, a Magyar Királysággal történelmi jogfolytonosságot vállaló alkotmány konzekvens tudna maradni a Magyar Köztársaságban, hiszen ez azt is jelentené, hogy a teljes Corpus Juris újra a hivatkozható joganyagok közé kerülne, például az ősiség eltörlése utáni nemesi privilégiumokat adományozó, király által szentesített jogszabályok vagy a zsidótörvények is újra hatályosulnának. Ez pedig egy európai országban, az Európai Unió tagállamában meglehetősen paradox jogi szituációt eredményezne.

Ugyancsak a paradox jogi helyzetet vonzó követelések közé sorolom a szintén a Jobbik által felkért Székely Nemzeti Tanács javaslatát, amely a Szent István-i Magyarországra való utalást látna szívesen a Magyar Köztársaság  készülő Alkotmányának preambulumában.

2) Az államfő szerepe

Scmitt Pál, Köztársasági ElnökA Professzorok Batthyány Köre szerint indokolt volna föloldani az Alkotmánybíróság által szűkítő módon értelmezett  köztársasági elnöki politikai és alkotmányos vétó jogát, hogy a jövőben ne legyen a köztársasági elnök kötelezhető olyan jogszabály aláírására, amelyt  ő személy szerint alkotmányellenesnek tart, pusztán azért, mert az Országgyűlés ismételten többségi szavazatával látta el.

Dicsérendő maga a szándék, hogy ilyen fontos a professzoroknak az alkotmányvédelem, de hogy  kétszintűre bővüljön a normakontroll  intézményrendszere a Magyar Köztársaságban, az-- mivel a  törvények és más jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára már létezik szerv, az Alkotmánybíróság -- a valamikori Habsburg igazgatáshoz hasonlatos közigazgatási nonszensz. A felvilágosult abszolutista Mária Terézia és fia, II. József  udvartartását idézi, ők ugyanis, hasonlóan a professzorokhoz most, egyes működési hibák kiküszöbölését úgy igyekeztek megoldani, hogy megsokszorozták az azonos ügykörben foglalatoskodó állami intézményeket.

Nehéz viszont nem észrevenni a köztársasági elnöki tisztség erősítésének szándékát benne. Cui prodest? Kinek az érdekében áll, az emódon is megerősített köztársasági elnöki intézmény? Ki készül köztársasági elnöknek, aki ennyire szereti az abszolút hatalmat?

3) Az állam és az egyházak szerepe

Unásig emlegetett kérdés a liberális demokráciában a lelkiismereti és vallási szabadság kiterjedésének kérdése, amelyet minden modern, európai állam úgy kívánt megoldani, hogy éles cezúrát húzott az állam és a különböző egyházak közé. Szerintem már a történelmi egyházak kifejezés szerepeltetése és az ilyen egyházak a többiekhez képest kiemelt szerephez juttatás a szekuláris állam jogszabályaiban  is egy olyan engedmény az abszolút értelemben vett vallásszabadsággal szemben, amely komolyan megkérdőjelezi az állam semlegességét vallási kérdésekben.

További kihívásoknak vetné alá ezt  a felvilágosult intézményt sok magyarországi egyház. A keresztény (és keresztyén) egyházak a kereszténység kétezer éves kultúrateremtő szerepét, és a keresztény erkölcs preambulumba iktatását követelik, míg a Magyarországi Zsidó Hitközségek szerint a mózesi Tízparancsolatra való utalást kellene tartalmaznia az alaptörvény előszavának.

(Szerintem semmi effélének nincs ott helye, maradjon csak az állam az egyházaktól szétválasztva.)

4) A fenntartható fejlődés elvének szerepe

"A Magyar Természetvédők Szövetsége fontosnak tartja, hogy az új alkotmány rögzítse: a Magyar Köztársaság a fenntartható társadalom célkitűzéseit kívánja megvalósítani. Kezdeményezték, hogy az új alaptörvény sorolja fel a fenntarthatóság megvalósulásához szükséges jóléti értékeket is, többek közt az egészség megőrzését, a környezet jó minőségét, az autonómiát, az önbecsülést, a családi kapcsolatok fontosságát, az élet tiszteletét, a hitet, valamint az egyenlő hozzáférés esélyét a természeti erőforrásokhoz." (Index) Ezeken felül pedig a természetvédő szövetség ragaszkodott ahhoz is, hogy az 1992-es Rio de Janeiro-i természetvédelmi világkonferencia záródokumentumához híven tartalmazza az új alaptörvény azt a szövegrészt, hogy "a természeti erőforrások az emberiség közös öröksége", valamint azt, hogy "minden ember felelősséget visel az emberi faj fennmaradásáért, a jövő nemzedékek jólétért".

Ezek szerintem is jó és értelmes követelések, csupán annyi problémát látok bennük, hogy valamennyi jogágban érvényesíteni kellene e kritériumokat, nem csupán az alkotmányjogban. Ez megfelelően képzett közigazgatási és bűnügyi hatóságokat jelent, ami a bírói kar e feladatokra való felkészítésével együtt, de még anélkül is meglehetősen befektetésigényes.

5) A közszektor és az államháztartási szigor szerepéről

A Költségvetési Tanács tegnap juttatta el az alkotmány-előkészítő bizottságnak azt a dokumentumot, amely az állami költségvetés és a közszektorban való pénzfelhasználás átláthatóságát igyekszik biztosítani.

Sajnos szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a javaslat az eredeti formájában nem kerülhet be az Alkotmányba, hiszen többek között a fenntarthatóságot nevezi meg elsődleges kritériumként az államháztartás költségvetésével szemben, egy olyan adósságkezelési szabályt is tartalmazva, amely a szerint a nominális államadósság növekedése középtávon nem haladhatná meg az inflációs rátát. Ezt kétharmados törvénnyel kívánja biztosítani a beterjesztő.

További költségvetési garanciális szabályként olyan alkotmánymódosítást javasolnak, amely szerint a jogszabály-előkészítés első szakaszában, a törvényjavaslat beterjesztésekor az előterjesztőnek a javaslat várható költségvetési hatásait is érintenie kellene.

(Részletszabályokra is kitérő forrásom e legutóbbi hírnél a Jogi Fórum volt, a teljes cikk itt érhető el.)

Közúti idomítás

2010.10.06. 19:28 | _drc_ | Szólj hozzá!

avagy néha a normális úrvezető esze is elmegy

és olyat  cselekszik, amit utóbb szégyell


Nem vagyok szabálytalan az úton, mostanában -- mióta szigorúbban büntetik -- már gyorshajtani sem merek, de ennek ellenére is előfordul, hogy belémkötnek. Ilyenkor megpróbálok a lehető legelőzékenyebben eljárni, kikerülni a veszélyhelyzetet, előre menekülni vagy fékezni, de a baromállatokkal sajnos nehéz bánni, és ha nekikezdenek hepciáskodni, akkor nekem is nehezen marad alacsony a vérnyomásom.

Tegnapelőtt hazafelé jövet egy piros lámpánál megállt előttem egy szürke Mitsubishi Colt. Integetett a szentem, mutogatott fel-le, hogy nem tetszik neki a fényszóróm beállítása, úgyhogy kiszálltam és odaléptem hozzá, hogy mi a probléma. Erre felhúzott ablaknál ordibál velem, mintha az anyját öltem volna meg, hogy seggfej vagyok, mert rajta hagytam a reflektort. Visszamegyek a kocsiba, ellenőrzöm, de nem.  Tudom, hogy nagy a fény, mert  halogén (xenon) izzót használok, de eddig csak neki volt túl fényes -- 4 fokozaton tompítható a lámpa, 0-nál semmi tompítás, 3-nál maximális és az én kocsimban 3-ra van tekerve a cucc, sajnálom, ha az ő szeme ilyen érzékeny, de senkinek sem muszáj vezetni, ha nem bírja.

a kép illusztráció

A következő pirosnál újra integet, de már vadabbul, mutogatja a középső ujját is. Erre reagálva bevillantom neki a refit, hogy térjen már az eszére; ha reflektorral mennék, semmit se látna. A jószág lehúz jobbra, mintha meg akarna állni és integet, hogy menjek el mellette. Elmegyek. Erre szelősen kivág a mögöttem jövő elé és  felnyomja a reflektor, a szemem meg majd kiég, alig látok valamit. (Balra iskola, jobbra szórakozóhely.) Satufék.

A tükörből még látom, hogy jobbról akar megelőzni egy parkoló autó mellett, de nincs elég helye, büntiből és mert nekem is felforrt az agyvizem rárántom a kormányt, mire  ő is fékez -- szerencsére. Egy lány közben előttem lép le a járdáról, mert azt hiszi, azért álltam meg, hogy ő átmehessen az úton.

Nem, nem bántam meg, de szégyellem, hogy kihozott a sodromból. Nektek volt már olyan közlekedési élményetek, amikor valaki direkt szemétkedett veletek? Hogy történt?

Gymkhana

2010.09.16. 11:19 | _drc_ | Szólj hozzá!

Na jó, ha már úgyis bulvárosodik a Kurvannya, akkor menjünk el egy kicsit ebbe az irányba is, lássuk mit lehet még kihozni a népszerű témákból!

Gymkhana...

Szóval van ez az autósport, amit főleg Észak-Amerikában, Japánban, Dél-Afrikában, a Skandináv félszigeten és néha-néha Anglia meg Franciaország kies autó-motor sportpályáin űznek.

A szó maga amúgy angol-indiai eredetű és főképp sportpályát  illetve -létesítményt jelent. A lényeg, hogy a lehető legtöbb vezetéstechnikai trükköt bemutatva a lehető legrövidebb idő alatt teljesítse a sofőr a lehető legbonyolultabb pályát, mégpedig úgy, hogy közben a lehető legkevesebb hibát vét. Ez utóbbi már csak azért is a lehetetlen feltételek közé tartozik, mert a módosítatlan motorú és felfüggesztésű járgányokat legtöbbször egyes-kettes sebességben kell pörgetni mert gumikat égetve keringenek egy-egy pályaakadály (benzines hordó, ütközési bábú vagy élő ember) körül,  máskor meg, hogy egyáltalán fenn maradjanak a közel 45°-ban döntött pályán, végsebességre gyorsítva kell szaggatni velük az asztalton és közben irgalmatlanul koncentrálni, hogy a sofőrnek eszébe jusson a következő akadály, annak leküzdési módja, meg hogy merre kell mennie  egyáltalán. Na ehhez az egészhez tökéletesen uralni kell a gépet és ez bizony baromira látványosan eladható.

Épp ennek a sztárja egy Long Beach-i srác, Ken Block, aki egyébként a DC Shoes nevű cég tulajdonosa-alapítója, tehát üzletember is (megáll az eszem: előre magyarázom a reklámokat).

Tehát férfias dolgok: égett gumik, bőgő motor és némi adrenalin következik.

Jut eszembe: az előbbi videón szereplő Subaru már a múlté, Ken újabban egy Ford Fiestával nyomul, és persze veszettebb, mint valaha. Fő szponzora, a Monster Energy Drink idén új rallys istállót alapított, direkt azért, hogy indítsa a "rendes" rallyn is. Szerintem most én is nézni fogom.

Ken Lee és Bikicsunáj

2010.09.15. 10:18 | _drc_ | Szólj hozzá!

Ma angolul nem tudó emberekről lesz szó. Nem baj persze, hogy nem tudnak angolul, mert annál inkább emelik azok tudásának értékét, akik igen (pláne azokét, akik tényleg), s nem utolsó sorban jó szórakozást nyújtanak mindnyájunknak. Ezért sem igaz, hogy aki nem tud arabusul, az ne is próbálkozzon! (Hoffmann Rózsának pedig üzenem, hogy most megfellebbezhetetlen indokok következnek az angol, mint első számú idegen nyelv tanítása mellett.)

Az előadóművészi pálya egyik csúcsa, amikor először énekelhet valaki sok embernek, még akkor is, ha a szöveg meg-meg döccen és az üzenet így nem mindig maradéktalanul megy át a dekódolóhoz. Az Alphaville több mint húsz éves slágerébe a magyar Szarka László lehelt új életet. A mi idolunk ebből a válogatásból sem maradhat ki.

Igaz hazafiúi irigységgel kell megemlékezzünk ehelyt arról a bolgár hölgyről, Valentina Hasanról is, aki a mi Megasztárunkhoz és X-faktorunkhoz hasonló bolgár American Idol-klónban tűnt föl, s azóta is a nemzetközi kváz (illetve pontosabban a halandzsangol éneklés) állócsillaga.

Ő mára akkora sztárrá lett, hogy a dal eredeti előadója is elismeréssel nyilatkozik róla.  Mind e sikerét koronázza, hogy még magyar követője is akadt. (De talán jobb, ha az ő neve egyelőre az ismeretlenség jótékony homályában marad.)

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban -- kizárólag a vájtfülű angolosoknak -- itt van még egy gyöngyszem, az orosz szépség, Aliona Kravec "Don't Let Me Down" c. láthatóan kereskedelminek szánt slágere. Felületes és a nyelvet nem értő műélvező akár azt is hiheti, hogy ezzel az égadta világon minden a legnagyobb rendben van. Pedig dehogy!

Jó szórakozást!

Turullal mentsük meg a hazát!

2010.09.02. 12:52 | _drc_ | 2 komment

Címkék: blog humor bulvár szittyizmus kocsmapolitika

A címadás nem véletlen, nézegettem a statisztikámat és azt találtam, hogy egyes bejegyzésekre némely IP-címekről egyre több látogatás van mostanában, úgyhogy összegyűjtöttem mindet egy helyre, hadd örüljenek a kedves olvasók. Egyszersmind üdvözlöm is őket a helyes önismerethez vezető rögös út ezen állomásain.

Lássuk hát a sűrűn látogatott bejegyzéseket!

2008. november 22. Mentsük meg a hazát!

Ebben arra hívom fel a haza leányait, hogy ne félfasisztákkal, hanem pl. velem keféljenek gyermekvállalási célzatból, ha valóban szebb jövőt akarnak Magyarországnak, mert cigánygyerekből és sovinisztából elegendő mennyiség (egyesek szerint túl sok is) áll rendelkezésünkre már most, okos emberből viszont kevés.

2008. július 25. Turul

Ehelyt annak a -- mára meghaladottá vált* -- politikai véleményemnek adok hangot, hogy aki árpádsávos zászló alatt, turulmadárral a testén vonulgat civil ember létére, az bizony vagy tudatlan a történelmet illetően, vagy nagyon tetszik neki a fasizmus.

2010. július 26. Légy büszke magyar, de ne így!

Bizony "nemcsak a szemetek tudnak magyarul", hanem azok is, akiket zavar, hogy a szemetek azok, amik.

2009. október 29. Rovásírunk, mert az kúl!

Itt a rovásírás történetével és manapság tapasztalható reneszánszával kapcsolatban osztok meg némely gondolatokat a közzel, egyszersmind igazolom azt a sejtésemet is, hogy a fasiszta divatok még ma is élnek (és szedik áldozataikat).

Az árpádsáv tegnap és ma

________

(*) Meghaladott nézet, igen. Hiszen azóta már tudjuk, hogy a "nemzeti radikális" az nem fél- illetve sima fasiszta, ahogyan pl. a "nemzeti rockot" játszó zenekarok sem szkinhedzenekarok. Akként kezdték, gyakorlatilag azóta sem változott a tartalom, de mégis: ez már más minőség. Legalábbis szerintük. Szerintem meg aki hungaristának nevezi magát, az már be is vallotta... =)

Hol jó enni Nyíregyházán (2. rész)

2010.08.21. 12:25 | _drc_ | Szólj hozzá!

Érzelemmentes, de jól esik (2,8 / 5)

(Az étteremkritikákat ketten írjuk Principessával, jelen esetben úgy, hogy a feketével írt rész az enyém, a kékkel írt pedig az övé.)

Tavaly szeptember vége, október eleje óta járunk a Colorado Stakehouse nevű étterembe havi legalább egyszer. Ennyi idő alatt kialakulhatott volna valamiféle ragaszkodásunk, érzelmi viszonyulásunk a helyhez, de nem alakult ki, mindig csak jobb híján választjuk, na, mindegy, legyen megint a Colorado, sóhajtjuk, pedig a konyha jó.

Colorado Stakehouse logóA hely egyébként a Nyíregyháza egyik legmozgalmasabb pontján, a Búza téri városi piaccsarnok zöldség-, gyümölcs- és virágpiac része mögött található, egy kicsit eldugva, de azért könnyen megközelíthetően. Miközben azon töprengek, hogy mi lehet az oka a bevezetőben megvallott érzelemmentes viszonynak, felidézem magamban az első találkozást. A világhálón szúrtam ill. szúrtuk ki az éttermet közösen. Az ottani honlap csábító és információgazdag – első ránézésre. Ám sajnos, ha elkezdünk kattintgatni, rájövünk, hogy rengeteg az üresjárat és sok beígért menüponttal maradnak adósok, már egy éve legalább a sejtelmes „Hamarosan” ígérettel kecsegtetve bennünket, s az efelett érzett csalódottságunkat a Volt egyszer egy Vadnyugatból lopott harmonikás zenei téma felcsendülése sem feledtetheti. Hiába keressük például a hely blogját, vagy az étteremben dolgozó csapat bemutatását, pedig a séf biztos keze megérdemelne egy személyesebb dicséretet. (Nem egy nagy újító ugyan és mindketten hiányoljuk a szezonális ajánlatokat, primőröket pl. a szomszédos piacról is beszerezhetne, de azért amit tud, azt jól és biztosan tudja, gyakorlatilag mindig.)

A fal natúr fa borítású, és bár a berendezési tárgyak mind a western romantikáját idézik (a bárpultnál bárszékek helyett magas kápájú nyergekbe kapaszkodhatnak fel a vendégek, a falon indián-, aranymosó- és cowboy-képek, hatalmas vadnyugati leszámolást vagy indián főnököt ábrázoló falfestmények, kalapok, csizmák, fejdíszek, dobok, a vadnyugati kalandor Wyatt Earp Coltjának hű másolata és egyéb, a korszakba illeszthető díszfegyverek), mégsem fog el a tengerentúli hatalmas horizont és a sosem esős coloradói égbolt utáni vágyakozás.

A gond valószínűleg az, hogy jó szokás szerint a tulajdonos több bőrt is le kíván húzni ugyanazon rókáról: egyszerre üzemelteti a Coloradót szórakozóhelyként, étteremként, take away-ként és sörözőként. Ekként a falakon az említett westernkellékek mellett diszkógömbök és posztózsákokkal letakart hangszórók függenek, s a vendégfogadóul szolgáló terem közepén, az első bárpulttal szemben egy dídzsépult kapott rangos helyet, ami meglehetősen összevissza benyomást kelt. Érdemes volna eldönteni, hogy mi legyen a főprofil, aztán arra rágyúrni, mert bár nyíregyházi viszonylatban még így is jó helynek számít az étterem, de magukat komolyabban vevő vendéglátóhelyekkel szemben alighanem alulmaradna.

A döntésképtelenség ellenére is elmondható azonban, hogy jól gazdálkodnak a térrel, az ilyen helyen kötelező intim bokszokat például egy galériával oldották meg viszonylag bensőségesre, a lounge részben hosszú asztal várja a népesebb asztaltársaságokat, egy jól szeparált rész pedig a dohányosokat télen. Nyáron az étterem a nyílt falú hátsó teremnek a kerthelyiségbe torkolló részében üzemel. A helykihasználás itt is nagyszerű, és már valóban vannak bokszok is, asztalok is. A második bárpult – e berendezési tárgy szükségessége egy ilyen viszonylag kis forgalmat lebonyolító étteremnél legalábbis erősen megkérdőjelezhető – mögé bázisolt pincérek belátják a terepet, így azonnal intézkedni tudnak, ha valami intézkedni való akad. Viharos széllel közelítő eső ellen például láttam, ahogyan kábé két perc alatt a semmiből elővarázsolt paravánfallal zárták el a nyílt végű termet a kerttől, hogy ne verjen be a csapadék.

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem enni úgy jó, ha kemény széken ül az ember. A Colorado Stake House e tekintetben hozza a színvonalat, tömörfából készült támlás székeik vannak, ez pont jó tehát. Párnák nélkül, de hát ez a zord vadnyugat. A patinás magyar nevet (Hunnia) viselő evőeszközök szépek, a kések többnyire vágnak, de tekintve, hogy e típus gyártása az Elzett Műveknél már legalább négy évtizede befejeződött, itt-ott azért nem ártana a karbantartás.

Nem igazán gyors a konyha, és teltháznál előfordult már az is, hogy elúsztak a rendelésekben, ám ilyenkor a várakozási időben mindig fűszervajas falatkákat szolgálnak fel (természetesen ingyen), hogy addig se korogjon a gyomor. Sőt! Mindezt akkor is megteszik (teszteltem!), ha a két vendég közül csak az egyik rendel előételt, ilyenkor a másik megkapja a falatkákat. Ritka, és nagyon szimpatikus gesztus. A hely bor- és pálinkalapja igazán figyelemreméltó, bár a western étterem jelleget nem feltétlenül erősíti a tény, hogy csúcsminőségű magyar borokat és pálinkákat kínálnak, s a bourbon whiskey, ami igazán amerikai volna csupán a két legismertebb márkával van jelen a menüben, azok is valahol az étlap végéhez csapott itallapon, kaliforniai vagy ne-adj-isten coloradói borok pedig sehol. Ugyanott az autósoknak csupán a szokásos, bárhol megvehető üdítőkkel szolgálnak, azoknak is a 0,33-as változatával. És ha már itt tartunk, árulja már el nekem valaki, hogy mi a vihart keres egy vadnyugati tematikus étterem kínálatában a Pizza és a Pasta, de pronto! Szerintem a burritóval és a taccosszal kisebb bakot lőttek volna. Így a tematikus jellegből csak annyi maradt, hogy megpróbálják az ételek neveit annyira amerikásítani, amennyire csak lehet. Mondok két példát: Manitu bocskora, ami tkp. sertéskaraj hagymás, fokhagymás, rozmaringos és fehérboros mártással valamint Grand Canyon Steak, ami pedig marhabélszín libamájjal és tejszínes, gombás, kapros mártással. Ezek között van jól sikerült, de van amelyik rombolja az egyébként ízletes étel nimbuszát.

Magam egyszer voltam elégedetlen a fogással, amit ettem, akkor is főleg azért, mert nem voltam felkészülve arra, hogy a folyami rák (tiszai, hogy egészen pontos legyek) meglehetősen iszapzamatú tud lenni. Ettől az egy esettől eltekintve az étel tehát jobb az átlagosnál.

Vagy éppen átlagos, mint a leves, amiről tudom, hogy ettem, de arra már nem bírok visszaemlékezni, hogy milyet, vagy az ONION Express nevet viselő előétel, ami egyszerű, olajban úszó rántott hagyma, túlmajonézezett tartármártással. Pozitívum viszont, hogy a főételeket több változatban, általában steakből vagy csirkehúsból kínálják, kisebb és nagyobb mérettel, eldöntheted, mennyit bírsz. A rózsaborsban forgatott csirkemell is igazán jó lett, nem túl száraz, hangsúlyosan, de nem erőszakosan borsos, remek, igaz, hasábburgonyával kínálni melléfogás, ne féljünk hát vörös rizst kérni inkább mellé. Vagy grillezett zöldségeket, na jó, a zöldbab és a bébikukorica mirelit, de a többi hozzávaló friss, az eredmény pedig meglepően intenzív. A lapcsánkába bújtatott marha mexikói módra nehéz, férfias étel, kicsit küzdeni kell a darabolással, de nem baj, mert a lapcsánka olyan, amilyennek lennie kell, roppanós, de nem száraz és pláne nem zsíros, és ami a legszebb, a teljesen átsütve kért steak is teljesen át van sütve, omlóssá. A Mézes Édes esetében viszont pont a névadó összetevő érződik a legkevésbé az ételen. De furcsamód ugyanennek a saláta-változatában már rendben van a mézes íz, pont annyira mézes-mázosak a húscsíkok, amennyire kell, de jaj, a Colorado megbukik a káposztateszten, azaz a káposztát is tartalmazó salátán úgy spórolnak, hogy az adag bő kétharmadát ez adja, és szűken szórnak hozzá a többi összetevőből. Kár, pedig úgy szurkoltam már nekik. A Colorado tál két személyre viszont gigászi adag, itt aztán nem spórolnak semmin, ám ezt teljesen hétköznapi összetevőkből teszik, rántott dolgok, flekken, hasábburgonya, rizs, savanyú, semmi pláne.

De! Hogy a western-étlap mellett hagyományos ételeket is csinálnak, az csak a minden második asztalra odacsempészett külön ajánlóból derül ki. És ha te nem szólsz, a pincérek sem fogják mondani, hogy itt lehet enni brassóit vagy túrós csuszát is.

A végére hagytam a legambivalensebb élményt, a kiszolgálást. Hát kérem: itt mindenféle fiatal pincérrel lehet találkozni, van kellemes modorú, a szakmát tökéletesen értő felszolgáló, és innen nagyon elvágyó, látszik, hogy nem ide, erre a pályára született ügyetlen vagy kókler is. Természetesen valamennyien udvariasak és normálisan beszélnek a vendéggel, a nünaszok azonban rettentően zavaróak tudnak lenni. A jó felszolgáló ugyanis az időzítés és a kínálás mestere. Nem viszi el az összes étlapot rendelés után, hanem legalább egyet otthagy az asztalnál, hadd nézegesse csak a vendég, hátha megkíván még valamit. Akkor adja fel a fogásokat és veszi le a tányérokat, amikor a legkevésbé zavar, nem jön oda evés közben érdeklődni, hogy ízlik az étel, hanem olvas a gesztusokból és a mimikából. Tudja, hogy mit szolgál fel és hogy mihez milyen ital illik – ez megtanulható, meg kell tanulni. A jó felszolgáló tekintetét könnyű elkapni, ha fizetni akarsz, mert azt mindig a vendégeken járatja, felméri a terepet. Ez utóbbit nem lehet megtanítani, vagy ilyen valaki és ráérez, vagy nem és akkor minden hiába. Fizetés közben nem áll a hátadra, hogy mennyi borravalót számolsz, hanem magadra hagy a döntéssel, mert tudja, hogy megszolgálta a paraszolvenciát. Aki viszont nem ilyen, annak nem igazán való a pincérkedés, keressen más munkát. Volt a múltkorában egy szöszi, aki olyan idegesítő műmosollyal kérdezte épp a főfogás közben, hogy ízlik-e, hogy rögtön levágtam, fikarcnyit sem érdekli a válasz. Vele nem ez volt a legnagyobb probléma. Hanem, hogy amikor brassóit kértem, külön megkérdezte, hogy sertésből vagy csirkéből legyen, amire rávágtam, hogy természetesen sertésből. Természetesen csirkéből kaptam, mindezt egy szó nélkül. Ez megbocsáthatatlan. Na ő talán a bárpult mögött még kiváló lehetne, ha nem is igazi klasszis, pincérnőnek viszont csapnivalóan gyönge szegény. Föl kellene talán fogni: a felszolgálás lehet hivatás is, nem csak egy fárasztó, unalmas és félvállról vehető meló.

E megállapítás egyik eleme az étteremre is igaz lehet; a maga nemében nem olyan rossz, még ha nem is egy igazi klasszis.

____________

Előzmények:

Hol jó enni Nyíregyházán? (1. rész)

Hol jó enni Nyíregyházán? (1 és 1/2. rész)

Gyóni Géza mihamarabbi hazatérésére

2010.08.17. 14:32 | _drc_ | 2 komment

Címkék: politika történelem irodalom társadalom művészet szittyizmus

"Beazonosították azt a helyet Oroszországban, ahol Gyóni Gézát, az első világháború egyik legnagyobb katonaköltőjét eltemették - tudta meg a Magyar Nemzet.

Ady Endre egyik leghíresebb kortársának sírja egy krasznojarszki köztemetőben van.

Gyóni Géza

A teljes feltárásra és a tökéletes beazonosításhoz szükséges DNS-vizsgálatokra szükséges forrásokat korlátozták a gazdasági válságra hivatkozva.

A magyar és orosz kutatókból álló csoportnak nem volt könnyű dolga a magyar híresség földi maradványait rejtő sírok keresésekor, végül egy obeliszk nyújtott támpontot a szakembereknek."

A fenti rövidhír jelent meg az MTV-Híradó honlapján, ezzel a képillusztrációval. A különben másodlagos frissességet mutató anyagot (a kitekintő.hu erről szóló cikke tavalyi) az MR1 Kossuth és az MR2 Petőfi Rádión kívül a szélsőjobb félretájékoztatás és heccújságírás zászlóshajója, a Kuruc.info is átveszi napi hírösszeállításában. A róla szóló emlékírást ekként vezetik be ott Gyóni 1941-es kiadású összegyűjtött verseinek előszavát idézve:

"A magyar költészetnek egyik legnagyobb csillaga Gyóni Géza. Akkor ragyogott fel a magyar égen, amikor vasban, vérben állott a nemzet: a világháború idején. Fényéből a magyar katona, a magyar vitéz és a vágyódó magyar szív szerelmes dala sugárzott a magyarságra.

A világháború egyetlen magyar költője Gyóni Géza. Ő adott hangot a magyar katonának, a magyar vitézségnek, a magyar erőnek."

Nem véletlen persze a katonaköltő méltatásának magyarkodó felütése az új világháborúra készülő országban, a II. világháború elején, amikorról az idézet származik. Az akkori korszellem aktualizálása hordoz azért némi társadalmi veszélyt.

Természetesen nem szeretném sem magát Gyóni Gézát, sem költészete jelentőségét  igaztalanul megkisebbíteni; legyen a haza költő hősi halottjának könnyű a föld és kívánom, hogy porai nemsokára végleg hazatérhessenek Magyarországra, ahogyan remélem, hogy a bajtársaié is, hogy illő végtisztességben részesülhessenek.

Csupán két dolgot kívánok megjegyezni.

Az első az, hogy a katonaköltő életműve koránt sem annyira korszakos jelentőségű, mint amilyennek az Adyval való párhuzam illetve az idézett és meglehetősen elfogult bemutató láttatni igyekszik. Amiért a magyar irodalomtörténet egyáltalán megjegyezte, az az a verse, amelyben a háborúért rajongó, a magyar fajt istenítő költő mintegy öntudatra eszmélve, kimondatlanul önmagát is hibáztatva megpróbálja felrázni a hátország társadalmát, hogy  tudatára döbbenjenek végre annak a pokolnak, ami az I. világháború frontjain való katonáskodás volt.

A Csak egy éjszakára... című vers az, amely már jóval a "hazafias", vagyis háborúpárti és háborúra uszító írásai előtt bekerült az antológiákba, ez vált széles körben ismertté és ez tette az amúgy közepes tehetségű költőt naggyá, az addigi uszítót, aki verseiben is a csatamezőkre hívta a haza ifjait-öregjeit a béke és  megbékélés szószólójává, aki szorongva,  rettegve és undorodva látta és átélte mindazt a nyomorúságot, amit a háború jelent az emberiségnek.

Emberi és irodalmi nagysága, tisztánlátása aligha vethető össze Adyéval. Amikor Gyóni még a nemzetet ért igazságtalanságról versel 1914-ben, Ady már akkor megírta Az eltévedt lovast. Mire Gyóni eljut a Csak egy éjszakára... kiábrándultságáig és -- ahogyan Juhász Gyula mondta -- "1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja" esik el a harcmezőn, Adynál már kész a történelmi összegzés is az Emlékezés egy nyár-éjszakára és a Krónikás ének 1918-ból képében, és ott az hazáért aggódó vátesz kesergése is az Ember az embertelenségben c. versben.

Gyóni Géza ettől függetlenül kiváló fia volt e hazának, emberi sorsa és kezdeti tévedése belátása ma is hitelesíti hátrahagyott életművét, amely épp e pálfordulással lett a nemzet irodalmának része. Ahogyan azt, hogy hamvai nemsokára Magyarországon nyugodhatnak, úgy remélem azt is, hogy  egyszer, talán nem is sokára elnyeri végre a méltó, őt illető helyét a magyar költők panteonjában is.

Csak az nem tetszik amiért és ahogyan újra divat lett Gyóni Gézáért rajongani ma, egyfajta Anti-Adyként beállítva őt, aki (embersége helyett) katonai helytállásával és bátor, harcra kész katonaköltőként mutat példát. Holott szegény Gyóniból éppenséggel akkor vált igazi, hazájáért és honfitársaiért is felelősséget érző költő, amikor emberi módon kilépett ezekből a hamis, eltévesztett szerepeiből.

Who We Are

2010.08.12. 15:40 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: zene bad religion

It's cold again, it looks like rain
A procession of humanity, strikingly simian
Saunters by, I can't explain
Why it's troubling to see them so

Oh better than who we are with mania
And yearning for and learning from
Oh better than holiness and candy aisles
Of loneliness and sweet revenge

A cigarette, a memory
All connections to the permanent are burning
The pedestal gets in the way
And cannot withstand our honest scrutiny

Oh better than who we are with mania
Or standing for or dead against
Oh better than holiness and candy aisles
Of loneliness and sweet revenge

Do you feel the chill of December
In the rioting of Spring?
And are we made of something better than clay?
A leap, a fight, a secret rite,
The lonely quest for meaning and the universe is dreaming oh

Oh better than who we are with mania
And yearning for and learning from
Oh better than holiness and candy aisles
Of loneliness and sweet revenge
Oh sweet revenge

¡Cuba, sí!

2010.08.12. 15:38 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: művészet szivar iparművészet

Manapság 0-24 semmittevéssel vagyok elfoglalva, várom haza a dolgozó nőt, olvasok (egy Steinbeck-regényt) és ajánlott levélben érintkezem a hatóságokkal (ebből lehet, hogy pár hónap múlva bejegyzés is lesz), no meg persze internetezek.

E tevékenységek közepedte kezdett el újra érdekelni a kubai szivar, mint olyan. E majdnem 100%-ban kézműipari termékként létrejövő különleges aromájú valami egy másik világ, a kommunista szigetország követeként van jelen ünnepnapjainkon.

Minden egyes eladott kézzel sodort havanna egy valóságos műremek. Elkészítésének körülbelül kétszáz aprólékos lépése olyan odafigyelést igényel azoktól, akik dolgoznak vele, ami nem átlagos az ipari termékek sorában, legfeljebb ha kiváló borok, nemes italok gyártási metódusa vetekedhetik vele. Mondok két példát. Nem mindegy, hogy miként kezelik a földet, ahová a dohánymagvakat elvetik. A talajstruktúra fenntartása végett csakis az igavonó állatokkal szántott föld a jó, kizárólag a sima ráfordítóeke képes elég kíméletesen megmunkálni a talajt ahhoz, hogy az előző évi vetés növényeinek elrothadt száraiból származó tápanyagok nehogy túl mélyre kerüljenek. A kifejlődő dohánynövényeket, amelyekből egyszer majd szivar lesz, szintén nagy gonddal ápolják. Lecsippentik a csírákat és az oldalhajtásokat, gyomlálnak körülöttük, nehogy más növény szívja magába a tápanyagokat, óvják a dohányt a kártevőktől, sőt, néha még a túlságosan intenzív napsugárzástól is. Burkolólevél-temesztés, marcona kubai katonávalHa ugyanis a napsütés sokáig éri a leveleket, akkor néhol foltosan elszíneződnek, de kiszárítva és megérlelve kiváló ízük és égéstulajdonságaik lesznek.  Ám ha azt akarják, hogy szép erezetű, kellemesen világos- vagy éretten sötétbarnás árnyalatuk legyen a leveleknek, amikből a szivarok burkolóleveleit válogatják, akkor a növényt óvni kell a közvetlen napsugárzástól, ezért hatalmas gézlapokat feszítenek ki kb. két méter magasban az ültetvény fölött. Az sem mindegy, hogy a növényen hol helyezkednek el a levelek, amiket szüret után bálákba gyűjtenek. A felsőbb levelek érettebbek, ízesebbek, a lentebbiek egyre kevésbé ízesek, viszont véknyabbak is, mint a fentiek, ezért jobban égnek.  Mindezeket a tulajdonságokat figyelembe véve gyűjtik külön-külön az egyes típusokat. Ez volt az egyik példa.

A másik példa a -- szintén különlegesen aprólékos metódus szerint -- megérlelt dohánylevelek sodrása közbeni odafigyelés.  Az érett, kiszárított levelek közül azokat, amelyekből burkolólevel lesz a még hűvös kora hajnalban benedvesítik, hogy visszanyerjék rugalmasságukat. Ezután egy napon át felakasztva lógnak, egyrészt, hogy a felszínükról lecsöpögjön a víz, másrészt, hogy a nedvesség a levelekben egyenletesen terjedjen szét. A töltőleveleket ezalatt megszabadítják a levélerektől, majd színük, méretük, szerkezetük és illatuk intenzitása alapján újra osztályozzák. Kézi sodrásA levélfajták érlelési ideje attól függően, hogy hol helyezkedtek el a dohánynövényen, eltérő hosszúságú, így egy-egy szivar több szüret más-más évekből származó leveleit tartalmazza. A különböző szivarmárkák töltőlevél-keverékének összetétele ugyanúgy üzleti titok, mint a szalámik vagy az egyes likőrdesztillátumok elkészítési módja; a jó keverőmester egyedi, csak az adott márkára jellemző ízeket varázsol elő napról napra, hétről hétre a sodróüzemekben. Az igazán jó minőségű szivarok esetében a megfelelő burkoló- és töltőlevelek kiválasztása után a sodrást sodrómunkások végzik manufakturális módszerekkel, általában hatalmas csarnokokban miközben hivatásos felolvasó szórakoztatja őket a világirodalom remekeivel vagy újsághírekkel. Állítólag csupán ennek a munkafázisnak a megtanulása és begyakorlása is több, mint egy évig tart, ám a frissen tanult sodrók még nem a gyártásnak, hanem az üzemben dolgozó többi munkásnak sodornak (napi 3 szivar a járandóságuk), s majd csak évek múltán kerülhetnek azok közé, akik az exportra szánt szivarokat készítik.

Egy XIX. sz.-i asztali vacakMinden magára valamit is adó szivarkedvelőnek megvan a saját kedvenc márkája, sőt még a kedvenc módszere is arra, hogy a szivar zártra sodort végét levágja. Magam pl. Churchillel tartva főleg a Romeo y Julieta zamatát kedvelem, ám nincsenek ideolgóiai természetű aggályaim az eleinte csak a kommunista vezetőknek gyártott Cohibával szemben sem, a sok aszali vacak helyett pedig főleg a hagyományos kétujjas vágót részesítem előnyben. Szivarozva örülök igazán, hogy európai vagyok, hisz míg mi itt örömmel átadhatjuk magunkat a csakis egy havanna által nyújtható élvezeteknek, addig amerikai barátainak a tengeren túlon a Kuba elleni kereskedelmi embargó miatt nem hódolhatnak szabadon e szenvedélynek.

Hogy a dohányzás káros az egészségre, az nem vitás. Ám amit ilyen aprólékos, szinte már művészi gonddal készítenek el, annak szerintem elég nagy az esélye arra, hogy képviseljen némi élvezeti értéket.

Légy büszke magyar, de ne így!

2010.07.27. 08:38 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: élet bulvár társadalom szittiyzmus

Honfi- és nemzettársaim, kedves magyarok!

A magyar kultúrának rengeteg értéke van, a kulturális és egyéb szellemi javak valamint legjobbjaink, akik ezeket a világnak adták méltán vetekednek bárkivel és bármivel. Ezokból is büszkén vallom magamat magyarnak és európainak, meg azért is, hiszen ez a szép nyelv az anyanyelvem, amelyen annyi gyönyörűséges vers és próza született, ám sajnos vannak sötét pillanatok, amikor szégyenkeznem kell a magyar identitás miatt, ugyanis néhányan elviselhetetlenek vagytok, kedves honfitársaim -- és e  tulajdonságotok leginkább a nemzetközi összevetésben tűnik ki igazán.

Véreim, magyarok!

Bárhol a világon járok, mindig megismerlek benneteket már azelőtt, hogy elkezdenétek beszélni. Ti vagytok azok, akik nem várjátok végig a sort a forgóajtónál; akik nyugisan vedeltek sört a nyílt utcán olyan országokban is, ahol ezt nem szokás; akik városnéző sétátok útját mindenhol méterszéles szemét- és csikksávval jelzitek minden más nemzetiségűnek; akik kibúvót kerestek a parkolási szabályok alól és akik fennhangon vitatkoztok akár az idegen rendőrrel  is (magyarul!), ha megbüntet benneteket emiatt. Ti vagytok, akik a belső sávban még éppen szabályosan, 130-cal előző autóst levillogjátok az útról az autópályán; akik bevágjátok a satuféket előtte, amikor meglátjátok a rendőrt az úttest szélén, majd amikor úgy érzitek, hogy elmúlt a veszély, a leállósávban előzve vesztek revansot a benneteket ért vélt sérelemért (ti., hogy nem száguldozhattatok kedvetekre, kockára téve a feleségetek és a hátatok mögött ülő gyerekeitek életét).

Mondom, bárhol a világon messziről kiszúrlak titeket már mielőtt megszólalnátok, még itthon, a Balaton partján is. Hiába nézte a német-osztrák-olasz-svéd-svájci-orosz-kínai és persze magyar nézőközönség elképedve, ti mégis lazán, a frissen gereblyézett strandföveny kellős közepén nyomjátok el a cigiteket, aztán sorsára hagyjátok a még parázsló csikket, hátha rálép valaki. Hatalmasat ívelve belevágjátok a kólásdobozt a vízbe, holott öt méterre tőletek ott a vadi új kuka. Belehugyáltok a Balatonba, a nádasnál, ahol azt hiszitek, hogy már nem látnak titeket, pedig tiszta, csinos épületben ott a vécé, csak 25-30 métert kellene kutyagolnotok, hogy használhassátok. Meg se kérdezitek, hogy zavar-e, hogy rágyújtotok éppen amikor mellettetek ülve eszem, ha pedig egyértelművé teszem, hogy igenis zavar, akkor még ti vagytok felháborodva...

A hétvégén volt egy pont, amikor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy angolra váltok a társalgás során, mert nagyon szégyelltem magam miattatok. Aztán eszembe villantak Spiró György szavai a magyarságról meg a magyar értelmiségi létről, és mégis úgy folytattuk a beszélgetést, ahogy addig, hogy az előbbi akcióitokat elhűlve bámulóknak is "bebizonyítsuk, hogy nemcsak a szemetek tudnak magyarul."

Hol jó enni Nyíregyházán? (1 és 1/2. rész)

2010.07.27. 08:37 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló étteremkritika principessa ír

Principessám hozzátesz:

Még két nem-beülős hely


Óriáshamburgeres a Kossuth utcán (4,75/5)

(van rendes neve is, de nem emlékszem)*

Pedig emlékezhetnék, mert az egyik legjobb ilyen hely Nyíregyházán. Kis lyuk, de tiszta, és iszonyat nagy a kínálat a nevében jelzett ételből: óriáshamburgert és –gyrost lehet enni óccsóért, de egy csomó feltéttel, és az óriás itt nem csak eufemizmus, a hamburgerzsömle 20 centi átmérőjű, a gyroskifli meg minimum 30 centi hosszú, de inkább több, ezt onnan gondolom, hogy bár nem mértem le, de minden egyes alkalommal eszembe jut, hogy istenem, ez akkora, hogy csak Zaphood Beeblebrox tudná viszonylag kényelmesen kezelni. A hozzávalók frissek, és külön pirospont, hogy a gombás cuccokhoz igazi, nyers csiperkét adnak, ami a szívemcsücske. Viszont a kínálat nem változik, és néha nagyon kelletlen kiszolgálócsajokat lehet kifogni, de még így is a gyorsan-sokat-óccsóért kategória abszolút győztese nálam.

 

Omnia – fagyirészleg a Széchenyi utcán (5/5)

Megyei szintű tanulmánykörutam ezt a fagyizót hozta ki az idei nyár legjobbjának. A csavart fagyik mindenhol egyformák, a házilag főzöttek pedig általában biztosra mennek, ilyen például az egykor nagy hírű Péntek Fagyizó Rakamazon, ahol a rutinszerű csoki-vanilia-citrom szentháromság mellől csak az egy túró íz próbált kitűnni, sikertelenül. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy a nyírbátori Csekő cukrászda még ellenőrzésre vár, és reményteli, mert ott már 10 éve lehetett mákfagyit kapni, szóval az eredmény változhat, addig is nézzük, mit tud az Omnia.

A kávéház-részleg semmi különös, nade a fagyik. Gondolnak a kevésbé vállalkozó szellemű emberekre is, tehát a fent említett szentháromság itt is megvan, de mellé mindennap más a kínálat, például sosincs egymás után kétszer nutella vagy szilva, hogy a személyes kedvencemről, a bécsi sacherről ne is beszéljek. A bécsi sacher olyan, mint a süti, aminek nyomán készült, tehát rumos étcsokoládé az alap (nem, nem sportszelet, annál kicsit keserűcsokisabb), és ahogy készítéskor rétegelik a fagyit, a rumoscsoki rétegek közé sárgabaracklekvár és aszalt sárgabarack-darabok kerülnek, és hihetetlen, mennyire jól ellensúlyozza a csoki keserűségét a kétféle barackíz: a lekvár nagyon enyhe savanykássága és az aszalt gyümölcs tömör, kicsit parázs édessége. És ami a legjobb, hogy a lányok nem sajnálják (ellentétben például az ex-Royal étterem fagyizójával, ahol ugyanannyi pénzért éppen csak hozzáérintették a fagyiskanalat a cucchoz), itt aztán kanalaznak rendesen, jó púposan, már-már másféladagnyi egy gömb. Őszintén szólva már ott tartok, hogy az se zavarna, ha csótánylábak állnának ki a tölcsérből.

Hol Jó enni Nyíregyházán? (1. rész)

2010.07.12. 09:38 | _drc_ | Szólj hozzá!

Nos, a kérdés egyszerűbb, mintsem, hogy túlbonyolítsam. Enni ott érdemes, ahol jól esik, ahová szívesen tér vissza az ember.

Az írás célja azonban mégsem a szorosan vett kedvenc evőhelyeket megnevezése (mert ha ez lenne nem hagyhatnám ki panelünk konyháját, ahol Principessa a főszakács -- ma pl. chilli con carnét csinál nekem --, és nem maradhatna el az a franciaágy se, ahol alszunk).

Itt inkább ajánló készül azoknak, akik szívesen jönnének Nyíregyházára, mert pl. érdekli őket az augusztus-szeptemberben esedékes Vidor Fesztivál, ám nem tudják hol érdemes enni. Az ő figyelmükbe ajánlom A Vörös Postakocsi c. nyíregyházi szerkesztésű periodika Egy flekken elnevezésű étterem-kritikai rovatát is (már ami ebből online elérhető). Ezt bizonyos tekintetben lekövetjük és telibe trafáljuk néhány célpontját, akár Patriot rakéta a Kasszamot, bizonyos tekintetben pontosítjuk, vagy csak kritizáljuk és bizonyos tekintetben meghaladni igyekszünk (mint mestert a tanítványa).

Nem véletlen a többesszám használata és nem is a fellengzős tudományos többes ment az agyamra, hogy így fogalmazok. Régóta tervezgetjük ezt a sorozatot Principessával, ám eddig mindig volt valami fontosabb. Az első részben egyelőre én durálom magam neki, aztán meglátjuk, hogy csak a kiigazításait igényli-e az írás, vagy egy teljes és önálló posztot tőle is.

Egyelőre úgy tervezem, hogy két talponállóról és négy étteremről lesz szó, ám ha időközben akad olyan műintézmény, amelyet érdemesnek tartunk a figyelemre, vagy amely a kritikánk fejében állja a vacsorát mindkettőnknek, azt felvesszük a listára.


 

Twin Peaks (3/5)

A Búza téren álló egykori gyorsbüfé a valamikori Búza téri szabadpiactól megörökölt egyik csúcssüveges elárusítóbódéból kezdte meg áldásos tevékenységét valamikor a '90-es évek elején-közepén. E dupla csúcssüvegről és az akkoriban vetített David Lynch-sorozatról kapta a nevét a hely. Szemben azonban a névadó televíziós produkció befogadói élményével, sokkal kevésbé pszudo-pszichoterápiás élmény itt enni, ellenben messze földön híres az itt árult gyros, amit pita helyett édeskés hot-dog kiflibe töltenek. Így állítólag finomabb és laktatóbb is, amire az ide általában éjszaka járó bulizó ifjúságnak a sok alkohol felszívásához szüksége is van.

A rengeteg féle és fajta gyros, hotdog, hamburger és egyéb büfékaja mellett érdemes megemlíteni a gyros tál elnevezésű, szintén ízlés szerinti húsból, zöldségekből és ízesítésből álló fogást is. Ez egy extra laktatóra (és szénhidrát-dúsra) komponált sültkrumpli-ágyon tálalt, pita és kifli mentes, de rettentő finom kaja. Én sajttal szoktam kérni, ami vagy fehéres reszelt trappista, vagy sárgás edami, és igen gusztusosan ráolvad a egész alufólia-tálban szervírozott halomra meg nagyobb gyönyörűséget okozva a benne műanyag villával kotorászó étkezőnek.

A kiszolgáló lányok általában türelmesek és aranyosak, azonban a hely néha igencsak megtelik gyors étkezésre vágyó józanodókkal és ilyenkor előfordul némi lökdösődés a kiadóablak körül. A lányok általában azt adják, amit kértél, és viszonylag gyorsan -- a kaja frissen készül.

Az eldobható étkészletet és a folyamatos bagófüstöt és elszórt ordítozást a műfaj jellegzetességeiként nem veszem számításba a pontozásnál, ám az eredmény így is csak 3 az ötből.

Balkán Grill (3/5)

Ha már gyros, akkor e sorok írójának egyik legmaradandóbb gyrosozós élménye a Dózsa György útból az Árkádia Söröző és az Álmos Órabolt mellett nyíló dufartban esett meg, midőn egy könyvbemutató utáni ünnepléskor ide ruccantam át harapni valamit. Az Árkádia -- Blues Café (ami nevével ellentétben egy söröző) -- Yess Bár háromszögében elhelyezkedő éjjelnappali gyorsétkezde célközönsége nyilvánvaló; itt is elsősorban a szomjas ifjúság éhét igyekszenek csillapítani. A kaják ennek ellenére azonban általában igényesek, bár az alapanyagok néha dermedtek és az is elfordult már, hogy a kiszolgálás lassú volt és balkezes, ám ha szerencséd van, akkor sikerül kifogni a személyesen magát a bosnyák tulajdonost, aki az alkalmazottaival szemben gyors és ügyes, ráadásul olyan csevapcsicsát csinál, hogy úgy maradsz!

Az ételek minősége és a tálalás színvonala általában a Twin Peaks feletti, ráadásul  itt sokkal nyugisabban lehet étkezni. Ha valaki szereti a balkáni konyhát (amiért én odáig vagyok), akkor ez az ideális gyorsétkezde. A múltkori dermedt csevap és a balfék kiszolgálás miatt azonban szőrös a szívem, ide is csak 3 pont jár.

 

A város e két gyorskajálda-mítosza után a következő részben kukkantsunk be a profi ligába is. Ítéletalkotási sorrendben az Irány Colorado Western Étterem, a Mexicana Ételbár, a Lugas Étterem és az Anno 1366 lesznek a célpontjaink.

Ki- és felfüggesztve

2010.07.08. 11:16 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: politika társadalom law is politics

Nem én akarok lenni az, aki megmondja, hogy már akkor is megmondta, amikor... a helyzet viszont az, hogy médiaalkotmányostul, előbb kötelező, aztán mégis átgondolt blogger regisztrációstul, devizatárfolyam-zuhanásostul meg Schmitt Pálostul és Nyilatkozatostul minden engem igazol.

Értitek már, hogy miért kell elmenni szavazni, akkor is, ha egy jó jelölt sincs?! Akinek még nem esett le, annak elárulom: azért, nehogy véletlenül bármelyik párt is olyan helyzetbe kerülhessen, hogy egyedül mondja meg, mi a "hivatalos igazság" és mik lesznek mostantól a játékszabályok.

Addig, amíg időtök lesz gondolkodni, meg olvasgassátok a közintézmények falaira kifüggesztett tutifrankót. Megérdemlitek!

Nemzeti Együttműködés

(Klikk a képre vagy ide, és máris élvezheted a magyar nyelv eme veretes fogalmazású csodáját.)

Csontvázak a szekrényben

2010.07.08. 11:15 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: politika társadalom orbán viktor

Nem vagyok közgazdász mint Kósa Lajos, nem értek sokat  sem a tőzsdéhez, sem a nemzetgazdasághoz. Azt viszont tudom, hogy ha a jó fideszes nem talál csontvázat a pénzügyminisztériumban, akkor kitalál egyet. Közben pedig abban a téveszmében él, hogy még mindig ellenzékben vannak.

A devizahitelesek ezért aztán szívnak-szopnak Magyarország-szerte, világnézettől és politikai meggyőződéstől tökéletesen függetlenül. Nem tudom, hogy rekord-e már az eskütétel utáni első héten gazdasági dekonjunktúrát produkálni, mindenesetre hadd gratuláljak az összes résztvevőnek.

A szavazófülke-forradalmár Új Többség most tutira megapadt; a kérdés már csak az, hogy mennyi idő alatt fog előhozakodni a Jobbik az előrehozott választások gondolatával.

UPDATE: Pálfordulás a lá Fidesz.

(A közvélemény meg továbbra is találgat, hogy ezek tényleg ennyire ostobák-e, vagy  valóban rövid határidős forintügyletekkel szedték meg magukat az elmúlt pár napban, és "csak" minket mindnyájunkat néznek ostobának.)

Rég volt már zene...

2010.06.02. 19:01 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: zene ajánló történelem művészet dögös zene

Nem tudom, hogy emlékeztek-e rá, volt pár éve egy szomorú mese egy fiúról, aki rendőr akart lenni, de végülis beépített ember lett a bostoni ír maffiában? A mesét egy olasz fickó, Matin Scorsese mesélte el, az ír fiút az olasz nevű, rettentően tehetséges Leonardo diCaprio játszotta, ellenfelét, a gonosz ír maffiafőnök (Jack Nicolson) a rendőrség különleges egységébe beépült tégláját a mostanában (nem utolsó soban emiatt) általalam egyre jobban tisztelt Matt Damon. Részt vett még a játékban (a jófiúk oldalán) Martin Sheen és Mark Whalberg is. Kiváló rendezés, bonyolult történet és zseniális színészi játék. A Téglát (The Departed) ajánlom mindenki szíves figyelmébe, aki még nem látta!

Ebben a filmben figyeltem fel a Dropkick Murphys sajátos, ún. kelta punk zenéjére. Ezt a számot hallgattuk, mialatt a főszereplő Billy Costigan (diCaprio) visszamegy Dél-Bostonba, és ott közelébe kerül a főmaffiózónak, és akkor is, amikor a legdurvább jelenetek történnek.

Ugyanazon az albumon, amin ez is van, a Warrior's Code-on azonban van egy sokkal szebb ballada is, ami az első világháborúról szól. Tudom, hogy a Willie McBride (vagy ahogyan az album számlistáján szerepel, a Green Fields of France) egy amerikai-ír népballada, de nekem akkor is ez a feldolgozás tetszik eddig a legjobban. Mint kiderült, valóság jóval cifrább és érdekesebb, mint azt gondoltam. Itt a dal Wikipedia-oldala, teljesen rossz nyomon jártam az előbbi kijelentéssel.

Tessetek, hallgassátok meg:


Istenes preambulum

2010.05.27. 13:11 | _drc_ | 463 komment

Címkék: politika jog történelem társadalom law is politics

A nemrégiben (és nem botránymenetesen) megalakult új Parlamentben, a "kettős állampolgárság" megadásához képest itthon kevéssé vitatott, tartalmában nemzeti konszenzust is élvező törvényt fogad el ma az Országgyűlés A Nemzeti Összetartozás (sic!) melletti tanúságtételről. A törvény -- többek között -- a trianoni békediktátum nemzeti tragédia voltának deklarálása mellett az anno Simonyi-Semadam Sándor  vezette, csupán 1920. március 15-e és július 19-e közt  regnáló kormány fennállásának politikai célját, a békediktátum június 4-i aláírását nemzeti emléknappá nyilvánítja. (A végül -- gondolom -- majd változtatás nélkül elfogadott javaslat szövege itt.)

Trianon a magyar nép számára valós, hatásait a mai napig éreztető nemzeti tragédia, meggyőződésem, hogy ekként a törvény az országgyűlési többségen túl a politikai közvélemény támogatását is élvezi. Vitát nem is ez generál, hanem az elfogadott  jogszabály bevezető sorai, ennek kapcsán az ún. politikai kereszténységről lesz szó.

"Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos létkérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésén és együttműködésén alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk."

Így szól a parlamenti többség döntő támogatottsága mellett valószínűleg elfogadandó törvény preambuluma, a Jobbik egy mondatos változtatási javaslata itt található, az MSZP szekulárisabb törvényjavaslat-tervezete pedig itt (forrásom a Galemus-csoport honlapja).

A Fidesz és (a választásokon utoljára 2002-ben 1998-ban önállóan induló, akkor a szavazatok  csupán 3,9% 0,31%-át megszerző) KDNP az inkriminált megfogalmazással a lengyel fundamentalista keresztény jobboldal által kitaposott útra látszik lépni, elrelativizálva és ignorálva a magyar demokrácia nyugat-európai mintára a II. köztársaság által is elfogadott szekuláris hagyományát, visszatérve egy olyan korszak jogrendjéhez, amikor az állam és az egyház kölcsönös történeti függőségben léteztek.

Az aláhúzott szövegrész pszicholingvisztikai elemzése által rájöhetünk, hogy az a Horthy-korszak végéig jogfolytonos egykori államvallás, a római katolikus kereszténység primátusát hirdeti, s csupán másodsorban említi a nemhívőket. Ez az államot és az egyházat elválasztó modern jogállamban álláspontom szerint elfogadhatatlan.

Túl ezen, az idézett preambulum illogikussá teszi a törvény szövegét is. Tisztában vagyok azzal, hogy a szóhasználat (Isten a történelem ura) egybeesik a római katolikus egyház hivatalos álláspontjával, s mi sem áll távolabb tőlem, minthogy theodicea tárgyában vitába szálljak a katolikus dogmatikával. Azonban a jogállam azért jogállam, mert a törvényeit úgy kell megfogalmazni, hogy az gyakorlatilag bárki számára érthető legyen, mindenféle különleges (pl. teológiai) ismeret nélkül.

Ha így vizsgáljuk az idézett szövegrészletet, meglepő logikai eredményre jutunk. Egyfelől arra, hogy ebből a megfogalmazásból a royalista legitimáció  is levezethető (Isten a történelem ura = minden Isten akaratából történik = akik a hatalmat gyakorolják azok tkp. Isten kegyelméből teszik azt, és nem a népfelség elvére támaszkodva),  másfelől pedig arra, hogy ez a megfogalmazás illogikussá teszi magát az emléktörvényt is.

Ez utóbbi megállapításom hosszabb kifejtést igényel.

Ha elfogadjuk, amit a katolikus dogmatika állít, ti., hogy Isten a végtelen szeretet, jóság és a szépség transzcendens forrása világunkban, aki nem mellesleg a történelem ura is, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a Trianonban aláírt békediktátum Isten akarata volt. Ezzel ellentétes törvényt hozni gyakorlatilag szembeszállást jelent Isten látható akaratával, vagy annak beismerése, hogy bár Isten a történelem ura, korántsem igazságos, és korántsem a jóság forrása, hiszen olyan egyéni és nemzeti tragédiák, mint a magyar nép egy részének idegen államok hatalma alá kerülése származnak a történelemformáló sajátosságából.

Ateistaként azt gondolom, hogy ez a megfogalmazás sérti  a liberális demokrácia intézményei által biztosított szabad véleménynyilvánítás és a  lelkiismereti szabadság (jelenleg még) az Alkotmányban biztosított alapjogát, és túl ezen sérti mindazok szabad meggyőződését is, akik hisznek Istenben,  a szeretet, a jóság és a szépség forrásában.

A fenti bizonyítás alapján -- bízva abban, hogy e törvényi preambulum a közvélemény szondázására szolgál, egy későbbi, esetlegesen az Alkotmányt célzó módosítás társadalmi hatásainak bemérésére -- írom le, hogy véleményem szerint a politikai kereszténység a törvények szövegében való efféle képviseletének nincs helye. Remélem álláspontomat többen osztják majd, akik hajlandóak ezt explicite is kifejezésre juttatni.

A katolikus dogmatikát alapanyagukként kezelő jogi szabályok a kánonjog területére tartoznak, nem a demokratikus köztársaság törvényhozására. A politikai kereszténység illetve annak a KDNP-vel az országgyűlésbe került fundamentalista irányzata arra a hamis képzetre épül, hogy állításai, tettei önmaguktól különlegesek, mert a szakralitás esszenciáját hordozzák. Ezt a politikai pozíciót azonban a vallás már a Felvilágosodással elvesztette, s visszaállítására vagy ahhoz hasonló politikai szándékok kivitelezésére sem ma, sem máskor nem szereztek választói felhatalmazást.

· 7 trackback

Három csapás újratöltve

2010.05.24. 13:06 | _drc_ | Szólj hozzá!

Amit írtam, megírtam. A fasság meg fasság marad, lehet közben akárhány kormányváltás is...

Közbiztonság keleten

2010.05.24. 13:05 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: élet társadalom orbán viktor elbeszélek kocsmapolitika

Alig, hogy Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság frissiben kormányt alakított miniszterelnöke meghirdette kéthetes közbiztonságot javítani célzó akcióprogramját, mintha csak személyesen engem akarnának a szükségességéről győzködni,  egy "úriember" úgy találta, hogy élvezni szeretné mindazt a kényelmet, amit csak egy gépjárműben élvezhet, ezért beült az enyémbe. Persze látogatása célja nem csupán a kényelemszeretet volt, de a rút anyagi haszonszerzés is motiválta.  Most fáj csak igazán a közbiztonság leromlása, hiszen hiába dühöngött e hazán a szocialista kormányok bűnöző tébolya,  amit -- mint tudjuk -- csak a világháborúkkal felérő pusztításhoz lehet hasonlítani, engem bizony egyetlen egyszer sem loptak meg rút országlásuk alatt. (Bezzeg már a múltkori Orbán-kormány idejének legelején is elloptak tőlem 80 angol fontot, korábban meg, még az Antall-érában, egy hegyibiciklit, de az két másik szomorú történet, most ne is menjünk bele.)

csak illusztrációSzóval, visszakanyarodva az elbeszélés fősodrába: a bennünket hajnali kettő órakor* felverő rendőrök elbeszéléséből tudom, hogy kedvelhette a zenét az illető, mert amikor a helyszínre érkeztek, éppen a cédégyűjteményem darabjait szortírozta tetszik - nem tetszik alapon. Persze eközben átforgatta a kesztyűtartót is, eltette magának az mp3-as konverteremet meg hozzá a belevaló memóriát (2 giga Bad Religion -- érzékeny veszteség), plusz egy Motorola típusú blutooth fülest, ami autóban való szabályos telefonáláshoz kellett s mintegy kiegészítésként kitörte a hamutartót a helyéről.  Mostan le vagynak foglalva e vagyontárgyaim bizonyítéknak a füles kivételével mind -- ez ugyanis (lévén kicsi) nem is jutott eszembe, amikor egy órával később a rendőrségen össze kellett írni a listát.

A hekusok persze nem maguktól voltak ilyen ügyesek, hogy azonnal a helyszínre érkeztek, hanem mert egyik szomszédunk, aki kutyája éjszakai hugyoztatásából tért vissza hajlékába, lakása ablakából kémlelve észrevette, amint a betörni szándékozó autófeltörő elemlámpával matat a kocsik körül. Szerintem ha  rákiáltott volna, nyilván elszalad  --  érthető okból a rendőrök ugyan nem akartak a közelébe engedni a fickónak, de azért az látszott, hogy nem volt erős fizikum --, ám ehelyett elkezdte az őrsöt hívogatni, ahonnan aztán kiszáguldottak a bűnügyiek elfogni. A tényleg példásan gyors és hatékony közbelépést -- amin nemigen tudom, hogy mit lehetne még javítani --  segítette az a tény is, hogy az elkövető, a drága, úgy be volt baszva, mint az albán szamár. Csakhogy mindeközben addigra már befeszítette az ablakot, ami ripityára tört, meg beült kutakodni, és ez a két aktusa nekem súlyos ezrekbe került illetve fog még kerülni.

Kedves pár egyébként ez a kutyás, mindig köszöngetünk egymásnak, azóta  barátibban is, de remélem, legközelebb nem akarnak majd az én zsebemre bűnügyiset játszani, különben kénytelen leszek...  na mindegy!

Tehát ez történt. A feljelentést megtettem, várom a nyomozás befejeztét jelző iratot, meg a Bad Religion-ös memóriát vissza.

____________

*"Körülbelül két óra harminckét perc volt..." -- Principessa megjegyzése.

Visszasírnak, Szovjetunió!

2010.05.13. 22:25 | _drc_ | Szólj hozzá!

Союз Советских Социалистических Республик

Az alább közzétett rendszámtábla-tartót a minap fotóztam egy kárpátaljai magyar fiatalember kocsiján. Természetesen e sorok írójaként elhatárolódom mind attól az eszmei irányultságtól, amely arra vezette e fiatalembert, hogy éppen a  diktatórikus proletárállam jelképét rakja ki a kocsijára, mind az utána következő zene refrénjének mondanivalójától.

(Már csak azért is, mert eszem ágában sincs megint magamra húzni egy csomó idiótát...)

Nincs képviselőd!

2010.04.26. 10:40 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: politika történelem választások társadalom law is politics

Ma ismét egy politikushazugságról  illetve politikushülyeségről lesz szó, ráadásul ez olyan, amit jobb-, bal- és szélsőjobboldali képviselőjelöltek és politikusok egyaránt elkövetnek. Arról, hogy saját körzetükként szeretnek utalni arra a területre, amelyről egyéni listán jutottak be a Tisztelt Házba.

A tény persze ettől még tény. A magyar választási rendszerben (amely kétfordulós, kétszavazatos és töredékszámláló)  valóban léteznek választási körzetek, de hogy az egyes körzetekben indított egyéni jelöltek és a területi valamint országos pártlistákról bejutó jelöltek nem képviselői az egyes választási körzeteknek, az is ziher.

A rendszer lényege ugyanis nem az, hogy egy-egy választási körzet a választópolgárok által visszahívható, a körzet lakosságának (nagyjából átlag 60 ezer főnek) érdekeit képviselő jelöltet juttasson az országgyűlésbe. Dehogy! A választással a körzet lakossága és a jelöltek közti közjogi kapcsolat megszűnik, a már megválasztott országgyűlési képviselő nem képviseli többé a körzete lakosságát. Ha így volna, azok (felteszem további szavazások útján nyilvánítva ki kollektív véleményüket) minden egyes országgyűlés által tárgyalt kérdés esetén utasíthatnák a képviselőt, újabb és újabb szavazatukkal vezetve a kezét a szavazógombok felett. Sőt, ha problémák volnának a személyével a választópolgárok megfelelő arányának kezdeményezésére feltehetőleg vissza is lehetne hívni, hogy a körzet más, alkalmasabbnak látszó személlyel töltse be a mandátumot.

Ez azonban nincsen így! Az országgyűlési képviselők, akik egyéni listán szereznek választói felhatalmazást személyesen szerzik meg a mandátumot és rendelkeznek vele a ciklus lejártáig, a többi, pártlistán bejutott képviselőtársukkal együtt pedig a törvény szövegével élve: "lelkiismeretük szerint" szavaznak. (Ez gyakorlatice ugye pártfegyelem meg egyéb okán úgyis azt jelenti, amit, de az elv szerint az is lelkiismereti szavazás, ha oda szavaz, ahová a párttársai.)

Az, hogy van egyéni lista és vannak (az országosan 5%-nyi szavazatot elért pártok számára töredékszavazatokat is számláló) pártlisták, amelyekről be lehet jutni, az  egyszerű választási matematika. Nem az egyes körzetek választópolgárainak felelős képviselethez juttatása a célja, hanem az, hogy a Magyar Köztársaság valamennyi földrajzi területéről arányos mértékben jussanak a parlamentbe képviselők.

Szavazni egyébként is csak a 19 megyei és 1 fővárosi pártlistára, meg az egyéni jelöltekre lehet, az ún.  töredékszavazatok alapján pedig az országos pártlistákról  automatikusan, szavazás nélkül (illetve a országgyűlési választások eredményeiből számolva) töltik be a mandátumokat. Ezért lehet pl., hogy egyes (pártlistán bejutott) képviselők lemondása nem vezet egyből mandátumvesztéshez, hanem azt a párt töltheti be másik személlyel, míg az egyéni listás mandatóriusok esetében a személy lemondásával együtt új választást kell kiírni a jelölőkörzetében.

Az egyes területek választóknak is felelős (illetve kevésbé közvetetten felelős) politikai képviselete egyébként az önkormányzati választásokon dől el -- ott szavaznak a polgárok közvetlenül a ciklus közben is számonkérhető politikai szereplőkre: polgármesterekre és a helyi képviselő-testület tagjaira.

_________________________

A politikusbutaság és politikushazugság büdöséről persze lehet tudni, hogy honnan fúj: természetesen megint  a letűnt korok ezeréves magyar jogintézményei iránti már-már fetisiszta nosztalgiázás a forrás, anno voltak ugyanis előbb a vármegye nemessége által választott, később (még a dualizmus korában is) a vármegyeispán elnökölte megyegyűlés akaratának közvetítésére kiküldött ún. országgyűlési követek, akik (persze nem az egész választókörzet lakosságának, csak a választójogúaknak, még pontosabban: a vármegye nemesi közgyűlésének) visszahívható, leváltható és a kiküldőnek felelős személyek voltak. Azért feleltek, hogy úgy szavaztak-e, ahogyan nekik azt ukázba adták. Ennél a mai szabad mandátumos rendszer a lelkiismereti szavazással azért lényegesen jobb.

Megkésett reakcióm

2010.04.26. 10:39 | _drc_ | Szólj hozzá!

Mostanában sokszor olvasok József Attilát, így engedjétek meg, hogy megkésett reakcióul az éppen Kelet-Magyarországon, a lakóhelyemen (is) előretörő és a történelem során újra meg újra erőre kapó szélsőjobb választási győzelmére tőle idézzek:

(Ős Patkány terjeszt kórt...)

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.

1937. január

Olvasok persze mást is, most vettem meg egy nyíregyházi író a Magvetőnél megjelent regényét, de erről majd később. (Talán a nyáron.)

Szülcsi tehcsi (Díj 4)

2010.04.26. 10:38 | _drc_ | Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló bulvár díj egó

Új blogger mém, új divathullám és új díj (nekem).

Marleen küldte rám, akinek az írásait kedvelem, épp ezért nem is fogom a fölkérést elbagatellizálni, legalábbis annyira nem, ahogyan a tőlem adott címből elsőre látszik. Ám továbbra is kétségeim vannak egyrészt az adományozó velem kapcsolatos megérzése helyességével kapcsolatban, másrészt meg az efféle blogoszférában cirkuláló díjjellegű dolgok gyors devalválódása miatt. Eleinte ugyanis valóban csak azok kapják meg, akiket a közösség (ti. a többi blogíró) tehetségesnek tart, ám ez egy idő után boldog-boldogtalan díjazásához vezet, már csak a mém mémjellege, vagyis a jelen esetben hat kötelezően megnevezendő "született tehetség" díjvárományos miatt is. Nem tudok a blogszférában hat olyan embert, akire pont ezt a jelzőt szívesen ráaggatnám. A tehetség sokrétű dolog, a veleszületettség, hát az meg nem tudom, hogy kiviláglik-e egyáltalán.

szülcsitehcsi logó

Rengeteg tehetséges ember van persze, akik megérdemelnék, hogy pozitívan megnyilvánuljak irányukban, ám  nehéz az öröklött, esetleg "Isten kegyelméből" birtokolt képességek és a tanult  dolgok elválasztása egy olyan területen, az íráskészségben,  amelyet valamennyiünknek tanulni kell.  Eldöntöttem tehát, hogy amennyire lehet, komolyan veszem az új mém elnevezését és hat helyett csak olyan egyvalakinek adom tovább, akit valóban született írástehetségnek gondolok -- meglehet rosszul vagy sekélyesen eljárva.  (Kérem a többieket, hogy ne sértődjenek meg ezen, ettől függetlenül nagyon sokakat tartok tehetségesnek és felkészültnek.)

A mémszabályzat a következő:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet:
5. Kitöltöm a tesztet (inkább kérdőív, vagy mifene.- a szerk.), és kirakom a    blogomba.
6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel   kirakom a blogomba.

A mémhez csatolt kérdőív meg itt:

név: Csak nem képezlitek?! Itt drc, egyébként pedig szerintem nem nehéz "kinyomozni".

becenévdrc, természetesen. Itt legalábbis.  A való életben majd úgyis csak akkor fontos, ha találkozunk. Nyugi, el fogom árulni.

születési hely: Db.

magasság: 183 cm

névnap:  =) Hát ha ez előbb nem árultam el, akkor... Egyébiránt ezt sem nehéz lenyomozni.

foglalkozás: Direkt kérdés; nem szeretem. Mondjuk úgy, jelenleg abból élek, hogy tudok angolul meg egy-két trükköt ezzel kapcsolatban.

testvérek: --

anyanyelv: magyar

beszélt nyelvek: Magyar, angol, némi latin, csipetnyi germán, leheletnyi spanyol, hangyafingnyi orosz, még kevesebb egyebek -- de mindig megértetem magam valahogy.

gyűjtemény: Kések, tőrök egyéb békétlen hidegfegyverek, régi (de főleg szép) órák, persze könyvek és a családi közös vagyon tárgyát képező festmények illetve egyéb műtárgyak, ha ez is beleszámít.

cipőméret: 44

iskola: Ami említésre méltó az egy banki ügyintézői középfokú valami, a diploma szerinti magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom szakos tanári  plusz pár nemszeretem vizsga okán még mindig folyamatban a jogász elnevezésű keménypapír megszerzése.

kedvencek: passzolom

zsebpénz: Néha tényleg ennek néz ki a fizetésem, de azért többnyire megélünk, köszi.

álom: Vannak álmaim, ezt is köszönöm.

háziállatok: Egy darab eb, aki a szüleimnél tartózkodik.


Akinek pedig továbbadom, az nem más, mint:  Text.

Előzmények összefoglalva.

105

2010.04.13. 11:51 | _drc_ | Szólj hozzá!

Tudjátok, hogy mi dühít?

Tegnap volt a valaha élt legintellektuálisabb, legjózanabb, leglogikusabb és egyben leggyönyörűbb lírát művelő magyar költő születésének a 105. évfordulója, és a rohadt médiában egy árva szót se ejtettek róla. (Erről jut eszembe:  a dátum miatt Sólyom László külön is menjen a picsába!)

Basszátok meg az olyan szabad és demokratikus országgyűlési választásokat, ahol sok üres handabandázás, hazugság és gyáva hallgatás pöcegödrében turkálva kellett volna "bölcs döntést" hozni! Meggyőződésem, hogy valóban bölcsen nem lehetett dönteni. A tegnapi volt 20 éves demokráciánk egyik legelképesztőbb, ha nem éppen a legnagyobb szégyene: a protestszavazók választása. A fideszes, a jobbikos, az emeszpés az elempés és a többi nem a saját pártjára vagy valamiféle programjára szavazott. Dehogy! Befogott orral, vagy anélkül elment szavazni mindenki a  másikok ellen. Hogy ne legyen annyi mandátumuk, hogy megmutathassuk nekik, hogy megtáncoltathassuk, felelősségre vonhassuk őket vagy egyszerűen csak azért, hogy ez, ami most van, ne legyen. Ne így legyen. Ebben a mocsárállapotban, amibe a politikusokat követve mi választópolgárok mindnyájan belenavigáltuk magunkat, csak elfásulni vagy elhülyülni lehet.

Ám még mielőtt végleg elrohadna az agyatok a permanens kampányretorika-monszunban, itt az idő, hogy József Attila szavait igyátok, mint szomjazó a tiszta kút vizét.

Rásnál, Kaptárlakónál vagy akár itt, nálam.*

*A sorrend nem véletlen, de önkényes. Remélem ugyanis, hogy a Hazám és a Levegőt! után végre valahára már az Eszmélet következik.

**Outlier belémrúg. Fájt, de hál'istennek nincs igaza.

Szondázd az értékrended!

2010.04.13. 11:50 | _drc_ | Szólj hozzá!

A Politikon Intézet jóvoltából a legutóbbi voksoláshoz hasonlóan ismét elkészült az orientáló kérdéssor, amelyik segít eldönteni, melyik pártra érdemes voksolnod, ha még bizonytalan vagy a költészet napi ikszelés tekintetében.

Íme:

Szavazatszonda

Használjátok egészséggel!

Kassa, Košice vagy Kaschau

2010.04.13. 11:49 | _drc_ | Szólj hozzá!

... nekem természetesen Kassa, mert én is otthon vagyok*.

Már egy ideje forgatjuk a fejünkben, hogy el kellene menni Kassára, mert egyrészt szép,  másrészt pedig mert Principessámból hozzám hasonló büszke szocdem liberális lájt nackót szeretnék nevelni (kevés gondom lesz vele, sőt: tkp. ő nevel engem), és ehhez elengedhetetlenül fontos néhány felvidéki (vagy ha úgy tetszik jobban, akkor dél-szlovákiai) túra. Az első ilyenünk lenne ez a kassai.

Abban, hogy hogyan jutunk oda és mit érdemes megnézni természetesen nem kérek sok segítséget, nagyjából ugyanis tudom, viszont abban, hogy mikor érdemes odamenni,  milyen árak vannak arrafelé, mennyibe kerül egy-egy belépő, hol jó ebédelni vagy meginni egy-két korsó sört annál inkább, mivel régen jártam már arrafelé, még azelőtt, hogy euróövezet lett. Főleg viszonylag friss, személyes tapasztalaton alapuló, szükség esetén akár élményanyaggal is alátámasztott ajánlókat várok, guglizni, útikönyvet olvasni tudok illetve szoktam magam is.

Minden segítséget előre is köszönök.

_________________________________

*Utalás egy családi legendánkra, amelyben a Ceaușescu-érában a nagyváradi múzeumnál foglalkoztatott, egyébként székely származású ornitológus ezt válaszolta főnökének, egy történész végzettségű román embernek, amikor az hirtelen nacionalista rohamában kijelentette, hogy itt ő van otthon. A mondat eredetileg valahogyan így szólt:

"Ha az igazgató úr történelem szakot végzett, akkor tudja, hogy én is itthon vagyok."

süti beállítások módosítása