"Beazonosították azt a helyet Oroszországban, ahol Gyóni Gézát, az első világháború egyik legnagyobb katonaköltőjét eltemették - tudta meg a Magyar Nemzet.

Ady Endre egyik leghíresebb kortársának sírja egy krasznojarszki köztemetőben van.

A teljes feltárásra és a tökéletes beazonosításhoz szükséges DNS-vizsgálatokra szükséges forrásokat korlátozták a gazdasági válságra hivatkozva.

A magyar és orosz kutatókból álló csoportnak nem volt könnyű dolga a magyar híresség földi maradványait rejtő sírok keresésekor, végül egy obeliszk nyújtott támpontot a szakembereknek."

A fenti rövidhír jelent meg az MTV-Híradó honlapján, ezzel a képillusztrációval. A különben másodlagos frissességet mutató anyagot (a kitekintő.hu erről szóló cikke tavalyi) az MR1 Kossuth és az MR2 Petőfi Rádión kívül a szélsőjobb félretájékoztatás és heccújságírás zászlóshajója, a Kuruc.info is átveszi napi hírösszeállításában. A róla szóló emlékírást ekként vezetik be ott Gyóni 1941-es kiadású összegyűjtött verseinek előszavát idézve:

"A magyar költészetnek egyik legnagyobb csillaga Gyóni Géza. Akkor ragyogott fel a magyar égen, amikor vasban, vérben állott a nemzet: a világháború idején. Fényéből a magyar katona, a magyar vitéz és a vágyódó magyar szív szerelmes dala sugárzott a magyarságra.

A világháború egyetlen magyar költője Gyóni Géza. Ő adott hangot a magyar katonának, a magyar vitézségnek, a magyar erőnek."

Nem véletlen persze a katonaköltő méltatásának magyarkodó felütése az új világháborúra készülő országban, a II. világháború elején, amikorról az idézet származik. Az akkori korszellem aktualizálása hordoz azért némi társadalmi veszélyt.

Természetesen nem szeretném sem magát Gyóni Gézát, sem költészete jelentőségét  igaztalanul megkisebbíteni; legyen a haza költő hősi halottjának könnyű a föld és kívánom, hogy porai nemsokára végleg hazatérhessenek Magyarországra, ahogyan remélem, hogy a bajtársaié is, hogy illő végtisztességben részesülhessenek.

Csupán két dolgot kívánok megjegyezni.

Az első az, hogy a katonaköltő életműve koránt sem annyira korszakos jelentőségű, mint amilyennek az Adyval való párhuzam illetve az idézett és meglehetősen elfogult bemutató láttatni igyekszik. Amiért a magyar irodalomtörténet egyáltalán megjegyezte, az az a verse, amelyben a háborúért rajongó, a magyar fajt istenítő költő mintegy öntudatra eszmélve, kimondatlanul önmagát is hibáztatva megpróbálja felrázni a hátország társadalmát, hogy  tudatára döbbenjenek végre annak a pokolnak, ami az I. világháború frontjain való katonáskodás volt.

A Csak egy éjszakára... című vers az, amely már jóval a "hazafias", vagyis háborúpárti és háborúra uszító írásai előtt bekerült az antológiákba, ez vált széles körben ismertté és ez tette az amúgy közepes tehetségű költőt naggyá, az addigi uszítót, aki verseiben is a csatamezőkre hívta a haza ifjait-öregjeit a béke és  megbékélés szószólójává, aki szorongva,  rettegve és undorodva látta és átélte mindazt a nyomorúságot, amit a háború jelent az emberiségnek.

Emberi és irodalmi nagysága, tisztánlátása aligha vethető össze Adyéval. Amikor Gyóni még a nemzetet ért igazságtalanságról versel 1914-ben, Ady már akkor megírta Az eltévedt lovast. Mire Gyóni eljut a Csak egy éjszakára... kiábrándultságáig és -- ahogyan Juhász Gyula mondta -- "1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja" esik el a harcmezőn, Adynál már kész a történelmi összegzés is az Emlékezés egy nyár-éjszakára és a Krónikás ének 1918-ból képében, és ott az hazáért aggódó vátesz kesergése is az Ember az embertelenségben c. versben.

Gyóni Géza ettől függetlenül kiváló fia volt e hazának, emberi sorsa és kezdeti tévedése belátása ma is hitelesíti hátrahagyott életművét, amely épp e pálfordulással lett a nemzet irodalmának része. Ahogyan azt, hogy hamvai nemsokára Magyarországon nyugodhatnak, úgy remélem azt is, hogy  egyszer, talán nem is sokára elnyeri végre a méltó, őt illető helyét a magyar költők panteonjában is.

Csak az nem tetszik amiért és ahogyan újra divat lett Gyóni Gézáért rajongani ma, egyfajta Anti-Adyként beállítva őt, aki (embersége helyett) katonai helytállásával és bátor, harcra kész katonaköltőként mutat példát. Holott szegény Gyóniból éppenséggel akkor vált igazi, hazájáért és honfitársaiért is felelősséget érző költő, amikor emberi módon kilépett ezekből a hamis, eltévesztett szerepeiből.